Irodalommal teli május

A Facebookon már olvashattátok rövid posztok formájában, hogy májusban három olyan színházi előadásra váltottam jegyet, amik középpontjában magyar írók és költők álltak. Nem így terveztem, teljesen véletlenül alakult így, de nem bántam meg, mert azon felül, hogy nagyon jól szórakoztam, érdekes dolgokat tudtam meg. Mindhárom előadás más és más stílusú volt: az első egy felolvasó esttel egybekötött irodalmi beszélgetés, a második egy musicalrészleteket felvonultató önálló est (Posta Victoré), a harmadik pedig egy egyszereplős életrajzi ihletésű színpadi mű. Ezekről szeretnék most nektek kicsit részletesebben mesélni.

forrás 

Május 11. Várkert bazár ~ Utak, Világok – Irodalmi szerelmek III. 

"Az esten nagy utazókat mutatunk be, akik nem csak Rómát, Posilippot, Párizst vagy New Yorkot hódították meg, hanem a visegrádi országokban is "otthon" voltak: tanulmányok, újságírás, verseik fordítása vagy születésük okán. Hogy vezette be Móricz Zsigmond Prágába Ady Endrét? Radnóti Miklós csehországi tanulmányai alatt habár szerelmes lett, mégsem szakadt meg – sírig tartó kapcsolata – és levelezése Gyarmati Fannival. Márai Sándornak az örök otthon maradt Kassa, szülőhelye, ami nem csak műveiben jelenik meg, de életre szóló szerelmét, Lolát is itt ismeri meg. (forrás)" - így szólt az ajánló. 

Nekem ez volt az első ilyen jellegű előadás, amin jártam és be kell valljam nagyon élveztem. Szerintem szórakoztató volt és érdekes történeteket ismerhettem meg a bemutatott irodalmi alakok életéből. Az egész úgy nézett ki, hogy a műsorvezető, Juhász Anna (irodalmár és kulturális menedzser) két irodalomtörténésszel (Ötvös Anna, Bíró-Balogh Tamás) beszélgettek Radnóti, Márai és Ady utazásairól, szerelmeiről, és ezt a beszélgetést felolvasásokkal színesítették. A részleteket Gubik Ági és Szatori Dávid adta elő. Nagyon hosszú lenne ha minden sztorit elmesélnék, így csak a kedvencemet fogom, ami Márai Sándor és Lola szerelméről szól. Íme:

Márai Sándor és Matzner Ilona, becenevén Lola habár mindketten Kassán nőttek fel és családjaik ismerték egymást, szerelmük mégis Berlinben kezdett virágozni. Márai 1921-ben költözött a német fővárosba, hogy részese legyen a pezsgő szellemi életnek, Lola azonban egy házasság elől menekült oda, amit szülei szerveztek neki. Ekkor találkoztak. Lola szülei ellenezték a kapcsolatot, hisz, mint sokan mások, ők is egy biztos jövedelmű, "rendes" szakmát művelő vőlegényt szántak lányuknak. Ekkor kezd kibontakozni, és már már egy romantikus vígjátékba illő fordulatot venni a történet. Az aggódó szülők magándetektívet fogadnak, hogy Márai minden lépéséről tudjanak, majd miután megérkezett a távirat, hogy a fiatalok Budapesten fognak összeházasodni, az édesapa azonnal felült az első gyorsvonatra, és elindult megakadályozni a frigyet. Azonban az édesapa szíve megenyhül, mivel kölcsönösen imádták egymást a lányával, így végül ő lett az egyik tanú. A házasság szerencsére nem sült el balul, 62 évig voltak házasok és a legnagyobb tiszteletben és szerelemben éltek. Miután Lola meghalt, Márai az alábbi sorokat írta naplójába: „Olyan fájdalmat érzek, amit nehéz elviselni. Hatvankét éven át mindent neki olvastam először, minden ilyen írást, most már nincs kinek olvasnom. Nincs számomra többé vonzereje az írásbeli kifejezésnek. Mindennap együtt lenni ezzel a csodálatos nővel, aki az életem a másik partról ismerte, a személyes oldalról.” Annyira megható.

Ha érdekel Titeket miként alakult Radnóti Miklós és Ady Endre szerelmi élete, akkor az alábbi oldalon >> itt << még több érdekes történetet olvashattok. Egyébként ez az előadássorozat ősszel folytatódik, így ha kedvet kaptál hozzá, menj el, nem fogod megbánni! 

Május 17. Duna Palota ~ Tiszta szívvel - részletek az Én, József Attila című musicalből

A Madách Színház, ahol a darabot szokták játszani, így vezeti fel a történetet: "Akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik. 1905. április 11-e ilyen pillanat volt, ezen a napon született József Attila a költő, a géniusz. Méltatlanul rövid élete korántsem jelenti, hogy életműve befejezetlen maradt volna. Harminckét évét olyan teljességgel élte, mintha tudta volna, hogy neki csupán ennyi adatott (forrás). "

Az Én, József Attila című musical zeneileg számomra az egyik legnagyobb kedvenc. Megunhatatlan. Képes vagyok akár napokig nonstop hallgatni a megzenésített verseket, Posta Victor pedig egy olyan hangot birtokol, amely annyira szépen cseng, hogy szinte simogatja az ember lelkét. Ennek a kettőnek az ötvözete pedig nálam egyenlő a csodával. Ez egy nagyjából egy órás előadás volt szünet nélkül, mely a darab dramaturgiáját követve vonultatta fel a szebbnél szebb dallamokat és részleteket. A dalokat egy-egy verssel vagy monológgal szakították meg, ettől még színesebb lett a műsor. Hatalmas élmény volt ez számomra, most hallottam ezeket a dalokat először élőben. Az előadás után pedig egyik álmom is vakóra vált, ugyanis sikerült autogramot és közös fényképet kérnem Victortól, aki egy hihetetlen közvetlen és aranyos ember. 

Hallgassatok bele, ha még nem ismeritek. Íme a 3 legnagyobb kedvencem: Thomas Mann üdvözlése; Áldalak búval, vigalommal; Tudod, hogy nincs bocsánat. (ezekről a versekről korábban már írtam részletesebben, ezt a bejegyzést itt elolvashatjátok)

Május 24. Vígszínház (Házi Színpad) ~ A léggömb elrepül

"A sokunk számára oly kedves költő verseiből, újságcikkeiből, útleírásaiból, novelláiból szerkesztett est, egy igazából felnőni sosem akaró, az életet, a játékot szenvedélyesen szerető fiatalember portréja. Könnyed és elegáns, a komoly mondanivalót is gyakran bohócmaszk mögül előadó poéta, a magyar nyelv csodálatos virtuóza. Kíváncsi utazó, szellemes csevegő: gyerekkorról, családról, pesti kávéházakról és a Vatikánról. A múlt és az értékek tiszteletéről, emberi és művészi feladatainkról, az alkotásról. Távoli csillagokról és féltve őrizgetett elsárgult fényképekről. Az írásról. A színházról. (forrás)"

A történet a gyermek Kosztolányival kezdődik: egyszer lelkes és játékos, bemutatja a plüssmackóját, lufit fúj, máskor pedig kissé melankolikussá válik. Idővel felnő előttünk a színpadon és betekintést enged pesti életébe: a kávéházak világába, ahol mindenki mindenkiről mindent tud, majd útnak indul, sokat utazik Európa szerte. Ekkor útinaplóiból hallhatunk részleteket. Sajátos, kedves humorral mesél holland útjáról, arról, hogy miként vált a "tüzes magyar" mintaképévé. Ez az egyik legviccesebb történet. Kosztolányi ezen az úton visszafogottan viselkedett, sokat filozofált a halálról és az elmúlásról, ráadásul tejberizst evett, limonádét ivott és altatóval aludt, vendéglátói ennek ellenére is felfedezték benne a magyar virtust. Elgondolkodott azon is, ha ő azt hitte Hollandiában a határt átlépve mindenhol tulipánokat és szélmalmokat fog látni, mekkorát csalódhat az a turista, aki Budapesten a hortobágyi csikósokat keresi. Ezen kívül velencei kalandjairól is mesélt, arról, hogy találkozott a pápával. Kosztolányi egyébként nagyon sokat gondolt a halálra, volt, hogy a legváratlanabb pillanatokban eszébe jutott, hogy egyszer az ő életének is vége lesz. Ezekben a percekben mindig számot vetett életéről és hosszasan csak csöndesen nézett ki a fejéből. Aztán hirtelen leült a zongora mellé: zenélt, komédiázott, majd színházasdit játszott. Előadta Zsivajgó természet című művét, és megszólaltatta többek közt a fenyőt, a temetőbogarat és az oroszlánt. Ezt a művet ha tehetitek olvassátok el. Zseniális. Aztán szappanbuborékokat fújt és nézte, ahogy szétpukkannak és eltűnnek. Az előadás úgy ért véget, hogy piros léggömböket vett a kezébe, melyektől szép sorban megvált, az utolsó pedig őt repítette el és nem maradt más, mint a sötétség. 

Nagyon jó kis előadás, Fesztbaum Béla igazán hitelesen öltötte magára Kosztolányi személyiségét. Nem tudnék belekötni. Mondjuk nem is nagyon akarok. Azért utólag éreztem, hogy felkészültebben kellett volna érkeznem, mert volt, amit akkor abban a pillanatban nem teljesen értettem, de egy kis utánaolvasással már tisztává vált. Szerintem ha valaki tervezi, hogy megnézi, előtte mindenképp olvasson egy életrajzot és szerintem érdemes a Léggömb elrepül című novelláskötetbe is belenézni. Mindenesetre egyszerre volt drámai, elgondolkodtató, vicces és nosztalgikus. 

Ennyi lett volna az én "irodalmi májusom", remélem tudtam nektek érdekes dolgokat mesélni és kedvet kaptok kicsit ti is az ilyen jellegű előadásokhoz. Egyébként mindhárom előadásra olcsón válthattok belépőjegyet, egyik sem haladta meg a 2000 Ft-os árat, ami szerintem nagyon kedvező. Szóval én nagyon tudom nektek ajánlani.