Meseajánló felnőtteknek (is)

Szerintem egyáltalán nem gáz, ha a felnőttek mesét néznek, sőt én kifejezetten szeretem őket. Manapság valamiért sokan úgy érzik, hogy ciki, inkább kerülik, mondván csak gyerekeknek való, de miért gondolják ezt? Nekem az a véleményem, hogy ez egy nagyon hülye sztereotípia, hiszen egyre szuperebb animációs filmeket mutatnak be, amiken gyermek és felnőtt egyaránt jól tud szórakozni. Mindegy, én most nem is erről szerettem volna nektek írni, hanem úgy gondoltam összegyűjtöm nektek az elmúlt 5 év legjobb meséit, amiket én nagyon nagyon megszerettem, hátha megjön a kedvetek egy kis könnyed kikapcsolódáshoz. Íme:

2013. Jégvarázs

Úgy gondolom, hogy ezt az animációs filmet aztán tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Mindközül talán ez érte el világszerte a legnagyobb sikert kicsik és nagyok közt egyaránt. Még a csapból is ez folyik mind a mai napig. Ezt a sikert magam sem kérdőjelezem meg, hiszen egyszerűen imádnivaló meséről van szó. Tök szuper a szinkron, a történet, a dalok, jól ki lettek találva a karakterek. Minden stimmel. Nem is tudom mit érdemes írnom róla, úgy gondolom nem túl sok újdonsággal tudnék szolgálni. Talán annyit fűznék még hozzá, hogy az őrület folytatódik, külföldre megérkezett a színpadi változat, amire nem találok szavakat. Lenyűgöző látvány fogadja majd a nézőket. Remélem Magyarországon is bemutatják egyszer, én nagyon szívesen megnézném. Itt az előzetes, kukkantsatok bele. Zseniális.

(forrás)

2014. Így neveld a sárkányodat 2. 

Mivel az első részt imádtam, alig vártam, hogy a következő rész is elkészüljön. Az alapsztorit szerintem mindenki ismeri: a fiatal viking, Hablaty egy szigeten él családjával, ahol a mindennapi élet jelentős részét a sárkányokkal való küzdelem teszi ki. Úgy vélik sárkányok és emberek nem képesek együtt élni. Egy nap Hablaty azonban találkozik egy beteg sárkánnyal, Fogatlannal, akivel összebarátkozik és ezáltal minden megváltozik. A második részben a régi ellenségek már békességben élnek együtt a szigeten. Idővel Hablaty és sárkánya egyre magasabbra és messzebb merészkednek, olyan tájakra jutnak, ahol nem járt még viking. Így fedezik fel a titkos jégbarlangot, ahol idomítatlan sárkányok tanyáznak. Ekkor újabb bonyodalmak történnek, ugyanis Hablaty találkozik valakivel, aki fenekestül felforgatja ismét az életét. Szerintem egy nagyon aranyos és kedves történet, amely megmutatja nekünk, hogy másoktól különbözni nem bűn, és hogy a belső értékek a legfontosabbak. Ez közhelynek tűnik talán, de akkor is így van. 

(forrás)

2015. Dinó tesó

Szerintem ez az egyik legeslegcukibb dinós mese. A történet egy olyan világban játszódik, ahol nem csapódott be aszteroida a Földbe, ezáltal a dinók sem pusztultak ki. Évmilliókkal később ők benépesítették bolyónkat, a növényevők és ragadozók békében élnek egymás mellett. Egy apatousaurus családnak kicsinyei születnek. A legkisebb és legcsenevészebb dinó Arlo mindentől megijed, ezért szülei pátyolgatására szorul. Az apatosaurusok mezőgazdasággal foglalkoznak, de Arlo nem képes ellátni a földeken a rá szabott munkát, ezért édesapja arra utasítja őrizze a termést a folyton kárt okozó betolakodóktól. Később kiderül, hogy valójában egy állati ösztönökkel rendelkező emberfiú dézsmálja a termésüket, akit Arlo hagy elmenekülni. Az apa megharagszik fiára, amiért nem boldogult a feladattal, majd együtt követik az emberfiú nyomait. Váratlanul vihar tör ki, aminek következtében megárad a folyó. Arlo apja kimenekíti a fiát az áradatból, őt azonban elragadja a sodrás. A kis dinó az emberfiút hibáztatja apja haláláért, és amikor egészen a folyóig üldözi őt dühében, azon kapja magát, hogy nagyon távol került otthonától. Ahhoz, hogy megtalálja a hazavezető utat, szüksége van az emberfiú segítségére. Pöttynek nevezi őt el, és együtt vágnak neki  a hosszú útnak, ami tele van rengeteg akadállyal. Szerintem hihetetlen aranyos mese egy különös barátságról, és arról, hogy együtt mindig sokkal könnyebb. Nekem nagyon tetszett. 

(forrás)

2016. Nem tudok választani

2016 egy olyan év volt, amikor sorra adták ki a jobbnál jobb animációs filmeket. Mivel nem tudtam kiválasztani egyet a sok közül, hoztam nektek négyet. Haladjunk a képek sorrendjében, első legyen a Vaiana, melynek címadó főhőse egy polinéziai törzsfőnök erős akaratú lánya, akit az óceán maga választott ki arra, hogy visszajuttassa egy mitikus istennő elveszett szívét, ami egy apró, zöld kő. A történet nagyvonalakból arról szól, hogy miután a törzs halászai fogás nélkül térnek vissza és a kókusztermés is megromlik, Vaiana elindul, hogy megkeresse Mauit, a legendás félistent, hogy visszaadja a szíve és ezzel megmentse a népét az éhezéstől. Tök jó kis zenés mese, ami egy legendákkal teli egzotikus világba repíti a nézőket. Különlegessége abban rejlik, hogy Vaiana az első olyan "Disney hercegnő", aki elsőnek önmagát keresni, nem pedig a szerelmet. Nincs benne a megszokott házasság témakör. Ő egy teljesen átlagos 21. századi lány.

(forrás)

A következő a Zootropolis, mely egy állatok által kialakított civilizációban játszódik, főszerepben egy nyuszival, aki rendőr szeretne lenni. Miután kemény kiképzés után osztályelsőként végez az akadémián, Judy nagy reményekkel telve érkezik a városba, ám rá kell ébrednie, hogy senki nem veszi őt komolyan, csupán parkolóőri feladatokat bíznak rá. Egy nap azonban a feje tetejére áll a város, állatok tűnnek el nyomtalanul és senki sem tudja mi történik. Judy fejébe veszi, hogy az ügy végére jár és hát nem is lenne jó a mese a megérdemelt happy end nélkül, a kis nyuszi bebizonyítja, hogy helye van a rendőrszakmában. Azt hiszem az ilyen típusú "higgy magadban" történetek azok, amiből sohasem elég. Olyan sok önbizalom hiányban szenvedő fiatal van és azt veszem észre az idő előrehaladtával ez egyre fiatalabb korban jelentkezik a gyerekeknél. Kellenek az olyan mesék, amelyek segítenek, hogy megtanuljuk az álmaink eléréséhez igenis hinnünk kell magunkban és tennünk kell, nem szabad az első kudarc után rögtön feladni.

(forrás)

A harmadik animációs film a Sing!, magyarul Énekelj!, ami a tehetségkutatók világába kalauzol bennünket és megmutatja mi is zajlik igazából a színfalak mögött. Népszerűbbnél népszerűbb slágereket vonultat fel csodás előadók tolmácsolásában, közben  pedig vicces és drámai jelenetek váltják egymást. Az énekversenyt a helyi színház igazgatója rendezi, aki ettől várja a pénzügyi csőd szélén álló intézmény megmenekülését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű hiába a sok jelentkező, sorra érkeznek az újabb és újabb akadályok, melyeket le kell küzdenie. Sikerül neki? Járjatok utána!

(forrás)

Végül pedig hanyagoljuk kicsit az állatokat, jöjjön ismét egy embervilágban játszódó sztori egy lányról, akinek minden vágya az volt, hogy Balerina legyen. Lehetne mondani, hogy íme egy újabb már már kiszámítható történet: a nehéz sorsú, állami gondozott lány tehetségével kitör és megmutatja a világnak, hogy bárkiből lehet az, aki akar lenni. Tényleg sok film erről szól, de miért is ne? Szükség van rá, hisz annyian vannak az én környezetemben is olyanok, akik megelégszenek azzal amiben vannak, panaszkodnak, de a kisujjukat sem mozdítanák annak érdekében, hogy jobb legyen nekik. Már kisgyermek korban meg kell tanítani, hogy tanulással, kitartással és alázatos munkával sikerülhet. Egyáltalán nem könnyű, de nem lehetetlen. Csak bátornak kell lenni és minden lehetőséget meg kell ragadni.

(forrás)

2017. Coco

Ha választanom kellene a bejegyzésben felsorolt animációs filmek közül, akkor gondolkodás nélkül a erre esik a választásom. Kétségkívül az elmúlt évek legeslegszebb meséje. Miért? Mert a legalapvetőbb emberi értékekről szól: a családról, a hagyományokról, a megbocsátásról és még sorolhatnám. Olyan dolgokról, amikről jobb esetben nem is kellene beszélni, mert annyira evidensek. A történet egy mexikói faluban játszódik és az ottani halottak napját mutatja be. Ez elsőre furán hangzik, hogy egy mese a halál témaköre köré épül, de higgyétek el ennél szebb mesét nem is tudom, hogy láttam e. Alapból az, ahogy a mexikóiak ünneplik hallottaikat nekem sokkal szimpatikusabb, mint ahogy mi magyarok tesszük ezt. Az ünnep köré épülő legenda szerint ezen a napon szeretteik visszatérnek a túlvilágról és így a család újra együtt mulathat. Igen, mulathat. Itt nem a gyászról és a sírásról szól ez a nap, hanem az emlékekről, a boldogságról és a szeretetről. Azonban annak, hogy valaki vissza tudjon térni közéjük feltételhez van kötve: nem szabad őt elfelejteni és képét a családi szentélyben ki kell állítani. Ennyi az egész. Tehát ez adja a történet keretét, ami pedig egy kisfiúról szól, aki imádja a zenét, de a család ezt ellenzi, mert dédnagyanyját régen édesapja zenész karrierje miatt hagyta el. Miguel azonban nem adja fel az álmát. Később talál egy félbetépett fényképet, melyen mintha bálványát, a nagy zenészt Ernestot látná üknagyanyja mellett, így tehát elindul, hogy megismerje családja történetét. Vajon tényleg a nagy Ernesto leszármazottja? Kalandos útja során elsősorban erre keresi a választ. De miért Coco a címe, ha Miguel a főszereplő és róla szól? Nézzétek meg és megtudjátok! 

(forrás)

Remélem kedvet kaptatok egy kis mesenézéshez, higgyétek el ezek is vannak olyan szórakoztatóak, mint bármely rendes film. Csak fogod magad leülsz a kanapéra egy finom kakaó és némi ropogtatni való társaságában és csak hagyod, hogy újra gyereknek érezd magad. Annyira jó érzés kicsit kiszakadni a gondokkal és akadályokkal teli hétköznapokból. Próbáljátok ki.