Szerintem az senkinek sem újdonság, hogy József Attila nagy kedvencem, mivel több bejegyzésben és Facebook posztban emlitettem (például itt) már. Sokat gondolkodtam mi lenne a legjobb bejegyzés a költészet napjára, elsőnek 5 különböző költőtől szerettem volna verset megosztani veletek, aztán mikor József Attilára került a sor (ő ebből a listából kihagyhatatlan! főleg, hogy ezen a napon van a születésének évfordulója) rájöttem túl sok verset szeretek tőle és nem tudom kiválasztani a kedvencemet. Tehát nagy belső őrlődések után úgy döntöttem ez a bejegyzés csak róla fog szólni, írok egy TOP3 listát, és kiegészítésképpen a Facebook oldalon megosztok veletek más költőktől is verseket.
A versek végén belinkelem azok Én, József Attila című musicalbeli megzenésített változatait. Hallgassátok meg, mert mindegyik zseniális. Lehet nem véletlen, hogy mindhárom kedvenc versem szerepel a színházi előadásban is.
 |
| forrás: itt |
1. Thomas Mann üdvözlése (1937)
Emlékszem sokáig Thomas Mann üldözése címen neveztem ezt a verset és nem is értettem hol van ebben üldözés, de hát gondoltam lehet csak én nem tudok olvasni a sorok köztk Aztán rövid időn belül rájöttem, hogy csak olvasni nem tudok. Sajnos ez a vers nem szerepelt a tananyagban, de mivel engem nagyon érdekelt és kíváncsi voltam miről is szól valójában, modern diák lévén ráírtam messengeren a Tanárnőre, amire ő (remélem) örömmel válaszolt. :) A versnek nagy vonalakban a lényege, hogy mikor Thomas Mann Magyarországra érkezett, József Attila ezt a verset írta a tiszteletére. Felnézett rá. A mű legfőbb üzenete az utolsó mondatban rejlik: "Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait." Mit is jelent ez? "József Attila az európai kultúra bukását vizionálja. A szellemi sötétségben már csak néhány kivételes alkotó csillaga tündököl - köztük legfényesebben Thomas Manné (forrás)." (meghallgatom)
Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
2. Áldalak búval, vigalommal (1927)
A második nagy kedvenc versem a költőtől egy olyan szerelmes vers, amit szerintem az iskolában meg sem említenek, pedig az egyik leggyönyörűbb alkotása. Ezt a verset egy Wallesz Luca nevű, akkor mindössze 16 éves leányzónak írta, ő volt a költő első múzsája. Ez, ahogy szerintem a műből is kiderül egy mondhatni plátói szerelem volt, ugyanis Luca kedvelte Attilát, de a személyiségéhez nem vonzódott. Ez nem volt egyedülálló eset a pszichológiai gondokkal is küzdő költő életében, mindenesetre a vers nagyon szép, mint ahogy a többi szerelmi vallomása is. (meghallgatom)
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
buzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szivemhez szívvel keveredsz-e, -
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szivére borítja.
3. Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Az utolsó versei egyike, az úgynevezett utolsó vershármas egyike. Ez egy amolyan önmegszólító vers, melyet a költő saját magának címet. Fő üzenete talán a "Légy, ami lennél: férfi" sor. Úgy hiszi nem tudta megvalósítani önmagát és ezt az is okozhatta, hogy a társadalom sem kínált megfelelő szerepet számára. Előtör belőle a Flóra-kapcsolat kudarca, értéktelennek érzi az életét és megkérdőjelezi sikereit, egyedüli kiútnak a halált látja. Elég lehangoló, tudom, de nekem akkor is tetszik és az Én, József Attila-beli megzenesítése egyszerűen zseniális. (meghallgatom)
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
További kedvenc verseim tőle: Nagyon fáj, Jön a vihar, Kopogtatás nélkül, Ha nem szorítsz, Talán eltűnök hirtelen, Csak az olvassa. Olvassátok el ezeket is! Remélem, hogy tetszett ez a kis költészet napi bejegyzés, én nagyon szeretem a verseket, József Attila pedig kifejezetten a kedvencem és bízom benne sikerült egy kicsit közelebb hoznom hozzátok. És ne felejtsétek el megnézni a Facebookon posztolt verseket se!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése