"Minden nap egy fellépés". Ezt a mondatot a konzulensemtől tanultam az egyetem utolsó, szakdolgozat írós féléve során, mely számomra beillett egy gyorstalpaló önbizalom növelő tréningnek. Ez a mondat azóta is eszembe jut egy-egy fontosabb esemény előtt. Legutóbb például a felvételi elbeszélgetésnél, amely a mesterképzésre való bejutásom miatt rendkívül jelentős. Jól kellett, hogy sikerüljön. Mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy jó benyomást keltsek és végül jó pontszámmal illessenek. Erre fel kell készülni, és nem elég egy ünneplő ruha. Lássuk nálam ez hogy megy.
Véleményem szerint az ember életében a felvételik (és az egyéb ehhez hasonló szituációk) nagyban befolyásolják a jövőnket. Ilyenkor nincs javítási lehetőség, nincs második esély, az első benyomás a döntő. Azon áll vagy bukik a dolog. Ezért nem szabad félvállról venni és "ahogy esik, úgy puffan" alapon nekivágni, hiszen ezek nagy fordulópontok, legyen továbbtanulásról vagy akár egy állásról szó. Ahogy belépünk a felnőttek világába egyre többször kell ilyesféle akadályokat megugrani, és valljuk be nem mindegy hogyan tesszük ezt. Hogy hogy csinálom én? Lássuk!
A legfontosabb szerintem mindközül az, hogy legyél magabiztos és határozott. Nekem ez az ami, nem mindig sikerül, pedig elengedhetetlen a sikeres fellépéshez. Tudom, nem könnyű elsajátítani, edzeni kell magadat, de idővel és megfelelő mennyiségű befektetett energiával abszolút megvalósítható. Elsősorban magaddal kell elhitetned, hogy alkalmas vagy az előtted álló feladatra, képes vagy rá és igenis van esélyed, hogy sikerüljön. Ha ezt tudatosítod magadban, akkor a hallgatóságot is könnyebben meggyőzöd majd.
Ahhoz, hogy tudd hozni ezt a magabiztos és céltudatos kisugárzást, szerintem nélkülözhetetlen az ápolt és igényes megjelenés. Egy az alkalomhoz illő öltözékkel remekül megalapozhatod a a jó benyomást. A lényeg, hogy legyen kényelmes és érezd jól magad benne. Egy elegáns ruha szerintem alapból dob az önbizalmon, hiszen nők vagyunk (és ezzel szerintem a férfiak is hasonlóképp vannak), szeretünk másoknak tetszeni. Azonban arra szerintem érdemes figyelni, hogy ne legyünk túl kirívóak és színesek: a kevesebb és egyszerűbb néha több. Jah, és még valami: ne feledd, a mosoly a legszebb kiegészítő. Legyél szimpatikus (kedves és udvarias), egy olyan személyiség, akivel például ha munkáról van szó bárki szívesen dolgozna együtt.
Ha az előbbi két pontnak eleget tettünk és megfelelően fel is készültünk az elvárt témakörökből a megmérettetésre, akkor nincs más hátra, mint "eladni magad". Ez tudom, csúnyán hangzik, de így van, hiszen többek közt a munkaerőpiacon te is egy "árucikk" vagy, aki épp olyan elengedhetetlen, mint egy számítógép vagy egy jól működő üzleti stratégia. Te adod az úgynevezett humán tőkét, azaz a szakértelmet és a munkatapasztalatot. Ezért nincs olyan, hogy nem tudom. Valamilyen választ mindig kell adni. Muszáj, hogy azt sugározd, hogy te egy jó problémamegoldó képességű, céltudatos és szorgalmas személy vagy. Mondj el minden olyan információt, ami ezeket sugallja. Erre úgy lehet a legjobban felkészülni, ha otthon írsz egy listát az addig elért sikereidről (pl. tanulmányi verseny, iskolai kísérletben való részvétel, korábbi tapasztalatok) és ezeket valamilyen módon megemlíted a bemutatkozás során. Ha nekem kellene választanom a jelentkezők közül, biztos azokat preferálnám, akik nyitottak a különféle kihívásokra, szeretik magukat kipróbálni más-más szituációkban és nem riadnak meg egy nagyobb felelősséggel járó feladattól. Tedd félre a szerénységet, minden plusz pont számít!
Plusz egy jó tanács a végére: ne engedd, hogy a stressz befolyásoljon! Természetesen egy bizonyos szintű, pozitív hatású, úgynevezett eustressz elősegíti a sikeres fellépést, de ha túlzottan rástresszelsz, az mindent elronthat. Higgyetek nekem, ha valaki, akkor én aztán tudok erről mesélni. Tipikusan az a személy vagyok, akit pillanatok alatt képes legyűrni az idegesség, és addig gyötör, amíg a padlóra nem kerülök. Olyankor alig eszem, lefogyok, ezáltal teljesen legyengülök, rosszabb esetben hányok és megy a hasam. A kari TDK előtti időszakban jelentkezett nálam ez a legdurvább kivitelben, alig bírtam bevánszorogni az egyetemre, minden reggel rosszul voltam és hányással indítottam a napot. Elnézést kérek azoktól, akik vizuális típusúak és ahogy olvassák most ezt el is képzelik a dolgot, de mindenképp szeretném elmesélni Nektek, ugyanis ez a mélypont segített nekem abban, hogy a későbbiekben kezelni tudjam a hasonló helyzeteket. Ebben az állapotban képtelen voltam elvégezni a feladataimat, nem tudtam koncentrálni, minden energiám arra fordítódott, hogy ne gyengüljek le teljesen. Órákat veszekedtem saját magammal, hogy szedjem össze magam, és hiába tudtam ez fejben dől el és hogy a legjobb terápia, ha teszem a dolgom és tanulok, eleinte mégis győzött a stressz. Nem kevés időbe telt felülkerekednem rajta és újult erővel folytatni a versenyre (majd később az államvizsgára) való felkészülést. Viszont azóta, nagyrészt az elért sikereknek valamint környezetem és konzulensem támogató szavainak hála egyre jobban veszem az akadályokat, és (lekopogom) sokkal kevesebbet stresszelek. Mondhatni "tünetmentes" vagyok. Hiába volt rossz mindez, utólag rájöttem arra, hogy ez bizony jó hatással volt rám, és most már tudom mi az, amit nem szeretnék újra átélni.
Lehet, hogy ilyen témában már nagyon sok helyen találtatok különböző írásokat, de azért remélem hasznos tippeket sikerült összegyűjtenem és hasznukat tudjátok venni. Még nekem is sokat kell tanulnom ezen a téren, ennek érdekében folyamatosan fejlesztem magam, de úgy érzem jó úton haladok. Az meg, hogy sikerült e a felvételim nem sokára kiderül. :)
A legfontosabb szerintem mindközül az, hogy legyél magabiztos és határozott. Nekem ez az ami, nem mindig sikerül, pedig elengedhetetlen a sikeres fellépéshez. Tudom, nem könnyű elsajátítani, edzeni kell magadat, de idővel és megfelelő mennyiségű befektetett energiával abszolút megvalósítható. Elsősorban magaddal kell elhitetned, hogy alkalmas vagy az előtted álló feladatra, képes vagy rá és igenis van esélyed, hogy sikerüljön. Ha ezt tudatosítod magadban, akkor a hallgatóságot is könnyebben meggyőzöd majd.
Ahhoz, hogy tudd hozni ezt a magabiztos és céltudatos kisugárzást, szerintem nélkülözhetetlen az ápolt és igényes megjelenés. Egy az alkalomhoz illő öltözékkel remekül megalapozhatod a a jó benyomást. A lényeg, hogy legyen kényelmes és érezd jól magad benne. Egy elegáns ruha szerintem alapból dob az önbizalmon, hiszen nők vagyunk (és ezzel szerintem a férfiak is hasonlóképp vannak), szeretünk másoknak tetszeni. Azonban arra szerintem érdemes figyelni, hogy ne legyünk túl kirívóak és színesek: a kevesebb és egyszerűbb néha több. Jah, és még valami: ne feledd, a mosoly a legszebb kiegészítő. Legyél szimpatikus (kedves és udvarias), egy olyan személyiség, akivel például ha munkáról van szó bárki szívesen dolgozna együtt.
Ha az előbbi két pontnak eleget tettünk és megfelelően fel is készültünk az elvárt témakörökből a megmérettetésre, akkor nincs más hátra, mint "eladni magad". Ez tudom, csúnyán hangzik, de így van, hiszen többek közt a munkaerőpiacon te is egy "árucikk" vagy, aki épp olyan elengedhetetlen, mint egy számítógép vagy egy jól működő üzleti stratégia. Te adod az úgynevezett humán tőkét, azaz a szakértelmet és a munkatapasztalatot. Ezért nincs olyan, hogy nem tudom. Valamilyen választ mindig kell adni. Muszáj, hogy azt sugározd, hogy te egy jó problémamegoldó képességű, céltudatos és szorgalmas személy vagy. Mondj el minden olyan információt, ami ezeket sugallja. Erre úgy lehet a legjobban felkészülni, ha otthon írsz egy listát az addig elért sikereidről (pl. tanulmányi verseny, iskolai kísérletben való részvétel, korábbi tapasztalatok) és ezeket valamilyen módon megemlíted a bemutatkozás során. Ha nekem kellene választanom a jelentkezők közül, biztos azokat preferálnám, akik nyitottak a különféle kihívásokra, szeretik magukat kipróbálni más-más szituációkban és nem riadnak meg egy nagyobb felelősséggel járó feladattól. Tedd félre a szerénységet, minden plusz pont számít!
Plusz egy jó tanács a végére: ne engedd, hogy a stressz befolyásoljon! Természetesen egy bizonyos szintű, pozitív hatású, úgynevezett eustressz elősegíti a sikeres fellépést, de ha túlzottan rástresszelsz, az mindent elronthat. Higgyetek nekem, ha valaki, akkor én aztán tudok erről mesélni. Tipikusan az a személy vagyok, akit pillanatok alatt képes legyűrni az idegesség, és addig gyötör, amíg a padlóra nem kerülök. Olyankor alig eszem, lefogyok, ezáltal teljesen legyengülök, rosszabb esetben hányok és megy a hasam. A kari TDK előtti időszakban jelentkezett nálam ez a legdurvább kivitelben, alig bírtam bevánszorogni az egyetemre, minden reggel rosszul voltam és hányással indítottam a napot. Elnézést kérek azoktól, akik vizuális típusúak és ahogy olvassák most ezt el is képzelik a dolgot, de mindenképp szeretném elmesélni Nektek, ugyanis ez a mélypont segített nekem abban, hogy a későbbiekben kezelni tudjam a hasonló helyzeteket. Ebben az állapotban képtelen voltam elvégezni a feladataimat, nem tudtam koncentrálni, minden energiám arra fordítódott, hogy ne gyengüljek le teljesen. Órákat veszekedtem saját magammal, hogy szedjem össze magam, és hiába tudtam ez fejben dől el és hogy a legjobb terápia, ha teszem a dolgom és tanulok, eleinte mégis győzött a stressz. Nem kevés időbe telt felülkerekednem rajta és újult erővel folytatni a versenyre (majd később az államvizsgára) való felkészülést. Viszont azóta, nagyrészt az elért sikereknek valamint környezetem és konzulensem támogató szavainak hála egyre jobban veszem az akadályokat, és (lekopogom) sokkal kevesebbet stresszelek. Mondhatni "tünetmentes" vagyok. Hiába volt rossz mindez, utólag rájöttem arra, hogy ez bizony jó hatással volt rám, és most már tudom mi az, amit nem szeretnék újra átélni.
Lehet, hogy ilyen témában már nagyon sok helyen találtatok különböző írásokat, de azért remélem hasznos tippeket sikerült összegyűjtenem és hasznukat tudjátok venni. Még nekem is sokat kell tanulnom ezen a téren, ennek érdekében folyamatosan fejlesztem magam, de úgy érzem jó úton haladok. Az meg, hogy sikerült e a felvételim nem sokára kiderül. :)
 |
| Ezt a képet egyik barátnőmmel és a húgommal közösen alkottuk meg. Ez volt a konzulensemnek szánt ajándék bögre mintája. Ez egy mikroorganizmus akar lenni, mivel a szakdolgozatom témáját adó kísérletben Pseudomonas baktériummal dolgoztunk. |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése