Színház inspirálta könyvajánló

Nem igazán szeretek olvasni. Sohasem vonzott. Ha kötelező olvasmány volt akkor azért nem, ha pedig csak nem volt hozzá kedvem akkor azért. Számtalan indokot tudtam kitalálni, hogy miért nem szeretnék olvasni. Idővel egyre jobban kezdett érdekelni az irodalom, és amikor a középiskolában már nem az 500 oldalas Egri csillagokkal riogattak, hanem előkerültek a rövidebb terjedelmű világirodalmi alkotások is néha néha átfutott az agyamon a gondolat, hogy el kellene olvasni valamit. Sok minden motivált kisebb-nagyobb mértékben, de legerősebben mégis a színház világa volt az, ami meg tudta adni azt a löketet, ami elegendő lendületet adott egy-egy mű elolvasásához.

Nem tudom miért alakult ez így ki nálam. Születésem óta azt látom nap, mint nap, hogy a családban többen is csak úgy falják a könyveket, havonta hoznak el újabb és újabb köteteket a könyvtárból, szabadidejükben ha csak tehetik olvasnak. Nálam valahogy ez mégsem olyan magától értetődő. Nem utálok olvasni, egyszerűen csak nincs rá késztetésem. Viszont, ha irodalom órán megtetszett egy műnek a mondanivalója,  vagy ha láttam egy színházi adaptációt, egy jó filmet, akkor mindenképp el akartam olvasni az írott változatot is. Lehet, hogy nem abban a pillanatban, amint kezembe került a könyv, és előfordult, hogy több időmbe telt, mint másnak, de elolvastam. Igaz nem sokat, de párat. 

Most hoztam nektek öt olyan művet, amelyek elolvasásához (vagy legalábbis a tervbe vételéhez) a színház hozta meg a kedvem. Próbáltam különböző típusú alkotásokat hozni ehhez a kis ajánlóhoz. Ez a bejegyzés nem csak egy könyvajánló, hiszen ezekből a művekből több színházi darab is készült. Tehát ha nem szerettek olvasni azt ajánlom menjetek el színházba. Remek program! Remélem felkeltik a Ti érdeklődéseteket is. Jó szemezgetést!

Szabó Magda Abigél

Ez az első könyv, amit nem azért olvastam el, mert muszáj volt. Már nem is emlékszem, hogy azután vagy azelőtt olvastam el, hogy láttam volna a történet alapján készült musicalt. De ez nem is számít. A legfontosabb az, hogy ez a mű már a kezdetektől fogva megfogott, azóta is az első számú kedvencem. Szerintem nem kell részleteznem miről is szól, majd úgyis minden műhöz bemásolok egy kis ajánlót, úgy hiszem mindenki ismeri csodatévő Abigélt, aki egy szobor a Matula Leánynevelő Intézet kertjében. Csodatévő ereje abban rejlik, hogy a korsójába tett üzenetekre választ kapnak a diáklányok, és minden gondjuk megoldódik. Ennek a szobornak köszönheti védelmét Vitay Georgina is, akit édesapja nem hiába rejtett el az intézet szigorú falai között. Minden egyes olvasás alkalmával döbbenten szembesülök a világ borzalmaival, és azzal, hogy bizonyos helyzetek hatására milyen gyorsan képes az ember felnőni és maga mögött hagyni korábbi életét. 

"Gina, a regény hősnője 1943-ban elbúcsúzik otthonától és azoktól, akiket szeret, mert apja beadja a híres árkodi intézetbe. A kis ötödikes gimnazistát a rideg világ, a szokatlan, kegyetlen törvények lázadásra késztetik. Ám megtud valamit, ami maradásra bírja, és önként vállalja a rabságot. Hogyan igazodik el egy tizenöt éves kislány ebben a felnőtt-titkoktól terhes világban? Vajon hihet-e a naiv diáklegendában, amelyet a kertben álló korsós leányt formázó szobor alakja köré sző a lányok képzelete? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, aki mindig segít a bajbajutottakon?" (forrás)

Szabó Magda Abigéljét jelenleg két színház játsza: Budapesti Operettszínház és a Veszprémi Petőfi Színház. Mindkét változat musical, tehát, aki nem kedveli a zenés műfajt az inkább olvassa el vagy nézze a meg a filmet. :) Van egy prózai adaptáció is, melyet a Bánfalvy Stúdió ad elő, de én személy szerint nem ajánlom. Nekem nem tetszett és szerintem nagyon eltér az eredeti műtől. Az Operettszínház féle musicalt viszont már háromszor láttam és még nagyon sokszor meg tudnám nézni. Szerintem nem érdemes kihagyni.

Daphne du Maurier A Manderley-ház asszonya

Az alábbi művet az Operettszínház Rebecca című musicalje kapcsán ismertem meg. A történet kicsit hasonló Szabó Magda Abigéljéhez, hiszen ebben az esetben is a főszereplő nő hatalmas jellem fejlődésben megy keresztül az események hatására. Naiv, félénk lányként kerül a Manderley birtokra, ahol a titokzatos körülmények közt elhunyt előző úrnője, Rebecca házvezetőnője minden léptét figyeli. A ház által árasztott feszültséget már csak egy újabb rejtély képes fokozni. Vajon  a férj, Maxim ölte meg Rebeccát? Főhősnőnket férjében való rendíthetetlen hite és az iránta érzett szerelme tette egy magabiztos és sebezhetetlen feleséggé, egy olyan nővé, aki a párjáért bármire képes. Az egész történetet az ő szemszögéből olvashatjuk. Szerintem nagyon izgalmas, megrendítő és egy igazán romantikus történet. 

"Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüst készlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új,érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértetétől - ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg." (forrás)

Rebecca legendáját Lévay Szilveszter és Michael Kunze álmodta elsőként színpadra. Miután bejárta a világ nagyvárosait Budapestre is megérkezett 2010 márciusában. Hosszú ideig játszották, majd egy kisebb szünet után most újra bemutatja az Operettszínház, mégpedig 2017 decemberében. Remek élményt nyújt, gyönyörű a zenei világa és képes kiváltani azt a bizonyos katarktikus élményt. 

Shakespeare Szentivánéji álom

Nem tudom ki mennyire szeret Shakespeare drámát olvasni, de ezt semmiféleképp nem akartam kihagyni a sorból. Miért? Azért mert ezzel a művel igazán megszenvedtem. Még valamikor általános iskolában megnéztünk róla egy színházi előadás felvételét és őszintén szólva untam. Ez az élmény maradandó volt, és nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek pozitívan mesélni róla. Pár évvel később egy középiskolai drámaórán a tanárnő kiosztotta a bemutatandó darab szövegkönyvét. Ez a mű volt az. Azonnal fogtam is a fejem, hogy én aztán ezzel a hülyeséggel nem vagyok hajlandó foglalkozni. Aztán elolvastam ... és nehezen, de be kellett ismernem, hogy tetszik ... és ez azóta sem változott, csak fokozódott. Láttam színházban is musicalként és az egyik kedvenc történetemmé vált. Rengeteg humor van benne. A történet pedig mi másról is szólhatna, mint a szerelemről egy kis varázslattal fűszerezve. Kell ennél több? Szerintem nem. 

"Tündérmese a szerelemről. A szerelem útjában álló akadályok legyőzéséről, a viszálykodó szerelmesek megbékéléséről, a szerelmet korlátozó tilalmak és a beteljesülésre fenekedő veszélyek elhárításáról. A nyári napforduló, Szent Iván éjjele az év legrövidebb éjszakája. A hiedelem szerint varázslatok, szerelmek ideje, amikor szinte bármi megtörténhet, a legtitkosabb kívánságok teljesülhetnek. Shakespeare műve az angol reneszánsz színmű-irodalom egyik legszebb darabja – a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, és lényegében a reneszánsz-kori filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe. A vígjátékban mitológiai istenalakok, tündérek, egy királyi pár, ifjú szerelmesek, athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékosan szövevényes bonyodalmaiban, mely végső soron a szerelem mindent legyőző szépségét, az ember örök életszeretetét hirdeti." (forrás)

Mint ahogy azt az ajánlásban is említettem, ezt a darabot musicalként láttam és szerettem meg. Jelenleg az Operettszínház nem játsza, így aki meg szeretné tekinteni színpadon, csak prózai adaptációként tudja. Két fővárosi színház repertoárján is szerepel, így aki jegyet szeretne rá váltani, az a Vígszínház és a Nemzeti Színház jegyirodáiban megteheti. Ezeket nem láttam, így nem tudok róluk véleményt formálni. A musical viszont nagyon lendületes, vicces, telis-tele van fülbemászó dallamokkal és itt is át lehet élni azt a színházi katarzist, amit minden előadásban várunk.

Ibsen Nóra

Most nem lesz se tündérmese, se humor. Vagyis humor van, de Nóra élete nem igazán mondható komédiának. Nevezhetjük inkább (mai szavakkal élve) egy jól megszerkesztett "insta-világnak", mely kívülről más képet mutat, mint amit valójában rejt az a kép. Egy olyan családi idillnek álcázott életüket, melyet belül szépen lassan üressé tesz a boldogtalanság és a mindenféle társadalmi elvárás. Egy olyan család otthonába nyerünk bepillantást, ahol a férj éjt nappallá téve dolgozik, a feleség foglalkozik a gyerekekkel és a háztartással. Ahol a nőnek nincs semmi gondja, mert az ura mindent megold helyette, nem kell gondolkodnia a pénzügyi dolgokon sem. Neki csak az a feladata, hogy szeresse a férjét, adjon meg neki mindent és nevelje fel a gyerekeket. Ezt a művet még nem olvastam, csak színházban láttam, de ott nagy kedvet kaptam ahhoz, hogy a drámát is a kezembe vegyem. 

"Minden házasságban előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a dolgok a legrosszabbra fordulhatnak. Ami ezután következik, az vagy a túlélés vagy az elválás játszmája. A Nóra befejezése 1879-ben botrányt robbantott ki: egy nő elhagyja a férjét és a gyerekeit. 2016-ra új kérdések fogalmazódtak meg, amelyek új válaszokat kívánnak. Lehetséges-e két ember együttélése megalkuvás nélkül? Meddig játszhatóak a leosztott szerepek? Mikor lesz a szövetségből árulás? Nők és férfiak, felnőttek és gyerekek, hatalom, pénz, színlelés - karácsony Helmeréknél." (forrás)

Ibsen Nóráját hosszú ideje nem játszották az országban. Legalábbis nem tudok róla. Azonban nagy szerencsémre körülbelül fél éve bemutatta a Katona József Színház, amit nem is olyan régen volt szerencsém látni. Remek előadás, remek színészekkel és nagy mélységekkel. Egy felvonásos, így a folyamatosan fokozódó feszültséget nem szakítja meg semmi, csak a befejezés. Igazán jól bemutatja az aktuális társadalmi problémákat, így sokan megtalálhatják benne önmagukat. 

Daniel Keyes Virágot Algernonnak

Nem tudom hányan ismeritek az alábbi művet. Én nem ismertem egészen odáig, míg (mily meglepő módon) be nem mutatta kedvenc színházam. A cím nem hozott lázba kicsit se, mondom "ez meg mi?". Aztán láttam egy ajánlót, elolvastam a tartalmat és azonnal magával ragadott. Szeretem, ha egy előadás sokkol, ha olyat mutat, amit nem látni minden nap. Ez pont olyan. Egy fogyatékossággal élő fiút mutat be, Charlie-t, akit a társadalom a háta mögött kinevet és nem vesz komolyan. Akit az anyja saját kudarcként él meg és nem képes türelemmel fordulni felé. Akit egy kísérletbe bevonva nem emberként, hanem kísérleti állatként kezelnek és nem törődnek az érzéseivel. Charlie egy igazán szeretetre méltó ember, csak sokan meg sem próbálják megtalálni a feléje vezető utat, inkább elfordulnak tőle. Ez sajnos minden fogyatékossággal élő emberre igaz. Elfordulnak tőlük, csak azért mert más. A könyvet egyébként a főszereplő saját szemszögéből olvashatjuk, a kísérlet alatt írt naplójába nyerhetünk betekintést. 

"Sokan mondják, hogy az ember egy "bonyolult számítógép", melynek a winchestere az agy. A Charlie Gordonnal végzett kísérlet, az agy-komputer párhuzam kutatásának egyik állomása azonban nagyon keményen teszi fel a kérdést: mikor és meddig szabad elmenni egy emberrel végzett kísérletben? Mennyire kell egy teljes értékű embernek tekinteni egy alacsonyabb IQ-val rendelkező társunkat, és mennyire tartozunk felelősséggel mindazért, ami vele történik." (forrás)

Az elmúlt két évben két különböző Algernon előadás is napvilágot látott: készült egy zenés feldolgozás az Operettszínház Raktárszínházában, és egy prózai darab a Játékszínben. Mindkettőt nagy sikerrel játszák azóta is, de én itt is csak a zenés adaptációt láttam. Nem egy könnyű előadás, sőt sokszor nehéz sírás nélkül kibírni, de mindenkinek látnia kell. Egy olyan pluszt ad, amit nem minden színdarab képes megadni. A színészek Oscar díjas alakítást nyújtanak, lenyűgöző, amit ott művelnek. 

Ezek  művek lettek volna azok, amiket most első körben szerettem volna nektek bemutatni. Tervezek még több hasonló ajánlót is, remélem nem bánjátok. Még számos témaötlet van a tarsolyomban, hisz a már lassan 10 éves színház szeretetem nem csak könyvek elolvasásához hozta meg a kedvem, hanem közelebb hozott hozzám történelmi korokat és legendás személyeket is. Így kezdett érdekelni Sissi és Marie Antoinette élete vagy a vietnámi háború, de vannak még természetesen irodalmi alkotások is, például az Elfújta a szél, valamint az Anna Karenina. Próbálok a jövőben egyre többet olvasni, hogy szélesítsem a repertoárom és ezzel fejleszteni tudjam magam. Tegyétek ezt Ti is! Megéri.