A havasi cincér nyomában

Ha valaki követ Instagramon, az már tudja, hogy nagyon szeretek rovarokat fotózni. Valaki szerint ez tök helyénvaló, valaki viszont furán tekint rám emiatt és kissé bolondnak tart. (Erről a hobbimról írtam nektek már itt a blogon, ahol bemutattam kedvenc fotóimat is. Ha még nem láttátok, itt megtekinthetitek.) Még valamikor a tavasszal fejembe vettem, hogy nyáron szeretnék fotózni egy havasi cincért, amit egyébként a Duna-Ipoly Nemzeti Park logójáról ismerhettek. Szóval utánanéztem hol a leggyakoribb, kerestem szállást, majd nagy őzike szemekkel addig kérleltem barátomat (kb 1 percig se kellett), míg le nem foglaltuk. 

Nagybörzsöny (saját fotó)

Már alig vártam a nagy napot, hogy induljunk és járjuk egész nap az erdőt. Egyébként cincér ide vagy oda kirándulni ettől függetlenül is nagyon szeretünk, a természet adta nyugalom felbecsülhetetlen. Úticélként Nagybörzsönyt választottuk, ami ahhoz képest, hogy egy kis falu, rengeteg látnivalóval rendelkezik. Először is négy temploma van, melyek közül én a Szent István templomot emelném ki, melynek hajója és szentélye a mindent tudó internet szerint a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal. Ez volt a település plébániatemploma egészen a 15. század elejéig. Aztán érdemes ellátogatni a Bárókút lovastanyára, ahol mindenféle háztáji állatot látni. Itt többek közt megismerkedhettek Károllyal, az öreg kakassal, aki felelősségteljesen őrzi az istálló lakóit, valamint lehetőségetek van megsétáltatni Suzy-t az egy éves ormányos medvét, aki megmutatja nektek hol lehet megtalálni a legízletesebb gilisztákat. 

A Szent István templom és Suzy (saját fotók)

A következő programlehetőség, amit nem szabad kihagyni az az erdei kisvasutazás. A menetrend szerint közlekedő vonattal egészen Szobig elzötyöghet az ember, ha épp ahhoz van kedve, de nekünk a faluban azt javasolták két megállót érdemes menni. Meg is fogadtuk a tanácsot, így Kisírtásig mentünk a vasúttal vissza pedig tettünk egy kellemes kb 9 km-es sétát. Az út különlegessége abban rejlik, hogy ez az egyedi vonalvezetésű hegyivasút Magyarország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala. 

A kisvasút (saját fotó)

Szép, rendezett túraútvonalak fogadják a túrázókat, minden ki van táblázva, a túrajelzések is a helyükön vannak, szóval eltévedni majdhogynem lehetetlen. Ha elég csendesek vagytok út közben lehet látni rókát, nyulat vagy akár vaddisznót is. Mi rókát és nyulat láttunk csak messziről, mindketten félénken tovább álltak, még lefényképezni se tudtam őket. Sajnos. De nagy örömömre a havasi cincért megtaláltuk és sikerült sok szép fotót készíteni róla. Szalamandrát is kerestünk, a Börzsönyben ő is viszonylag gyakori lakó, de ő most úgy döntött nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, inkább megbújik valahol és csendben szunyókál egyet. 

A csodálatos havasi cincér (saját fotó)

Ezeken kívül számos látványosság/kiállítás található a faluban, például van vízimalom vagy megtekinthetőek egy helyi csipkefaragó mester, valamint egy keramikus munkái is. Ha valaki pedig szereti  a házias ízeket, akkor vásárolhat a helyben készült füstölt húsok, sajtok és házi lekvárokból. Mi ezekkel a lehetőségekkel nem éltünk, ezért bővebb véleményt nem tudok mondani, de a "pletykák" szerint nagyon kedveltek mind az itt lakók, mind pedig az ide látogató turisták körében. Egy dologról viszont tudok nyilatkozni. Ez a valami pedig nem más, mint a lepény. Én egyébként kenyérlángosnak mondanám, mert teljesen olyan, de itt mindenki lepénynek nevezi. Hogyan lehet ehhez hozzájutni? Ezt csak hétvégén sütik, és mindig más helyen. A település honlapján található egy táblázat, ahol előre be van írva, hogy mikor hol tudtok venni. Mi a Hubertus vendégháznál ettünk (Danekék kemencéje). Odamentünk, kértünk és a hölgy frissen sütötte meg nekünk a lepényt. Nem kellett rá sokat várni, le tudtunk ülni, szép nyugodtan meg tudtuk enni és az egész mindössze 1000 Ft-ba került. Ez egy bőséges adag volt (egy kisebb tepsi), ketten bőven jól laktunk vele, kiváló ebéd, ha valaki olcsón sokat és finomat szeretne enni. 

Remélem kedvet kaptatok egy kis kiránduláshoz, ha ez így van szerintem nem hagyjátok ki a Börzsönyt se, mi nagyon jól éreztük magunkat. Nagybörzsöny pedig az egyik legjobb választás szerintem. Ha még több képet szeretnétek látni, akkor látogassatok el Instagramra vagy a blog Facebook oldalára, mindkét helyen osztottam meg fotókat. :)





Nagybörzsöny honlapja ezen a linken elérhető (katt) el, ha többet szeretnétek megtudni a településről és a programlehetőségekről, nézzetek körbe. A Vadász Vendégházat pedig szívből ajánlom nektek, mi ott szálltunk meg. Van a községnek panziója is (annak a panziónak az éttermében vacsoráztunk minden nap), de mi egy nyugodt kis házikóra vágytunk. Ezt meg is kaptuk: rendezett, tiszta, jó felszerelt helyen töltöttük ezt a 3 napot, a tulaj nagyon aranyos és segítőkész volt. Szóval ha egy olcsó, de hangulatos szállásra vágytok, ezt tényleg érdemes megnézni. Jó helyen van: busztól, étteremtől, bolttól kb 5 perc sétára. 

Olvass tovább →

Meseajánló felnőtteknek (is)

Szerintem egyáltalán nem gáz, ha a felnőttek mesét néznek, sőt én kifejezetten szeretem őket. Manapság valamiért sokan úgy érzik, hogy ciki, inkább kerülik, mondván csak gyerekeknek való, de miért gondolják ezt? Nekem az a véleményem, hogy ez egy nagyon hülye sztereotípia, hiszen egyre szuperebb animációs filmeket mutatnak be, amiken gyermek és felnőtt egyaránt jól tud szórakozni. Mindegy, én most nem is erről szerettem volna nektek írni, hanem úgy gondoltam összegyűjtöm nektek az elmúlt 5 év legjobb meséit, amiket én nagyon nagyon megszerettem, hátha megjön a kedvetek egy kis könnyed kikapcsolódáshoz. Íme:

2013. Jégvarázs

Úgy gondolom, hogy ezt az animációs filmet aztán tényleg senkinek sem kell bemutatnom. Mindközül talán ez érte el világszerte a legnagyobb sikert kicsik és nagyok közt egyaránt. Még a csapból is ez folyik mind a mai napig. Ezt a sikert magam sem kérdőjelezem meg, hiszen egyszerűen imádnivaló meséről van szó. Tök szuper a szinkron, a történet, a dalok, jól ki lettek találva a karakterek. Minden stimmel. Nem is tudom mit érdemes írnom róla, úgy gondolom nem túl sok újdonsággal tudnék szolgálni. Talán annyit fűznék még hozzá, hogy az őrület folytatódik, külföldre megérkezett a színpadi változat, amire nem találok szavakat. Lenyűgöző látvány fogadja majd a nézőket. Remélem Magyarországon is bemutatják egyszer, én nagyon szívesen megnézném. Itt az előzetes, kukkantsatok bele. Zseniális.

(forrás)

2014. Így neveld a sárkányodat 2. 

Mivel az első részt imádtam, alig vártam, hogy a következő rész is elkészüljön. Az alapsztorit szerintem mindenki ismeri: a fiatal viking, Hablaty egy szigeten él családjával, ahol a mindennapi élet jelentős részét a sárkányokkal való küzdelem teszi ki. Úgy vélik sárkányok és emberek nem képesek együtt élni. Egy nap Hablaty azonban találkozik egy beteg sárkánnyal, Fogatlannal, akivel összebarátkozik és ezáltal minden megváltozik. A második részben a régi ellenségek már békességben élnek együtt a szigeten. Idővel Hablaty és sárkánya egyre magasabbra és messzebb merészkednek, olyan tájakra jutnak, ahol nem járt még viking. Így fedezik fel a titkos jégbarlangot, ahol idomítatlan sárkányok tanyáznak. Ekkor újabb bonyodalmak történnek, ugyanis Hablaty találkozik valakivel, aki fenekestül felforgatja ismét az életét. Szerintem egy nagyon aranyos és kedves történet, amely megmutatja nekünk, hogy másoktól különbözni nem bűn, és hogy a belső értékek a legfontosabbak. Ez közhelynek tűnik talán, de akkor is így van. 

(forrás)

2015. Dinó tesó

Szerintem ez az egyik legeslegcukibb dinós mese. A történet egy olyan világban játszódik, ahol nem csapódott be aszteroida a Földbe, ezáltal a dinók sem pusztultak ki. Évmilliókkal később ők benépesítették bolyónkat, a növényevők és ragadozók békében élnek egymás mellett. Egy apatousaurus családnak kicsinyei születnek. A legkisebb és legcsenevészebb dinó Arlo mindentől megijed, ezért szülei pátyolgatására szorul. Az apatosaurusok mezőgazdasággal foglalkoznak, de Arlo nem képes ellátni a földeken a rá szabott munkát, ezért édesapja arra utasítja őrizze a termést a folyton kárt okozó betolakodóktól. Később kiderül, hogy valójában egy állati ösztönökkel rendelkező emberfiú dézsmálja a termésüket, akit Arlo hagy elmenekülni. Az apa megharagszik fiára, amiért nem boldogult a feladattal, majd együtt követik az emberfiú nyomait. Váratlanul vihar tör ki, aminek következtében megárad a folyó. Arlo apja kimenekíti a fiát az áradatból, őt azonban elragadja a sodrás. A kis dinó az emberfiút hibáztatja apja haláláért, és amikor egészen a folyóig üldözi őt dühében, azon kapja magát, hogy nagyon távol került otthonától. Ahhoz, hogy megtalálja a hazavezető utat, szüksége van az emberfiú segítségére. Pöttynek nevezi őt el, és együtt vágnak neki  a hosszú útnak, ami tele van rengeteg akadállyal. Szerintem hihetetlen aranyos mese egy különös barátságról, és arról, hogy együtt mindig sokkal könnyebb. Nekem nagyon tetszett. 

(forrás)

2016. Nem tudok választani

2016 egy olyan év volt, amikor sorra adták ki a jobbnál jobb animációs filmeket. Mivel nem tudtam kiválasztani egyet a sok közül, hoztam nektek négyet. Haladjunk a képek sorrendjében, első legyen a Vaiana, melynek címadó főhőse egy polinéziai törzsfőnök erős akaratú lánya, akit az óceán maga választott ki arra, hogy visszajuttassa egy mitikus istennő elveszett szívét, ami egy apró, zöld kő. A történet nagyvonalakból arról szól, hogy miután a törzs halászai fogás nélkül térnek vissza és a kókusztermés is megromlik, Vaiana elindul, hogy megkeresse Mauit, a legendás félistent, hogy visszaadja a szíve és ezzel megmentse a népét az éhezéstől. Tök jó kis zenés mese, ami egy legendákkal teli egzotikus világba repíti a nézőket. Különlegessége abban rejlik, hogy Vaiana az első olyan "Disney hercegnő", aki elsőnek önmagát keresni, nem pedig a szerelmet. Nincs benne a megszokott házasság témakör. Ő egy teljesen átlagos 21. századi lány.

(forrás)

A következő a Zootropolis, mely egy állatok által kialakított civilizációban játszódik, főszerepben egy nyuszival, aki rendőr szeretne lenni. Miután kemény kiképzés után osztályelsőként végez az akadémián, Judy nagy reményekkel telve érkezik a városba, ám rá kell ébrednie, hogy senki nem veszi őt komolyan, csupán parkolóőri feladatokat bíznak rá. Egy nap azonban a feje tetejére áll a város, állatok tűnnek el nyomtalanul és senki sem tudja mi történik. Judy fejébe veszi, hogy az ügy végére jár és hát nem is lenne jó a mese a megérdemelt happy end nélkül, a kis nyuszi bebizonyítja, hogy helye van a rendőrszakmában. Azt hiszem az ilyen típusú "higgy magadban" történetek azok, amiből sohasem elég. Olyan sok önbizalom hiányban szenvedő fiatal van és azt veszem észre az idő előrehaladtával ez egyre fiatalabb korban jelentkezik a gyerekeknél. Kellenek az olyan mesék, amelyek segítenek, hogy megtanuljuk az álmaink eléréséhez igenis hinnünk kell magunkban és tennünk kell, nem szabad az első kudarc után rögtön feladni.

(forrás)

A harmadik animációs film a Sing!, magyarul Énekelj!, ami a tehetségkutatók világába kalauzol bennünket és megmutatja mi is zajlik igazából a színfalak mögött. Népszerűbbnél népszerűbb slágereket vonultat fel csodás előadók tolmácsolásában, közben  pedig vicces és drámai jelenetek váltják egymást. Az énekversenyt a helyi színház igazgatója rendezi, aki ettől várja a pénzügyi csőd szélén álló intézmény megmenekülését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű hiába a sok jelentkező, sorra érkeznek az újabb és újabb akadályok, melyeket le kell küzdenie. Sikerül neki? Járjatok utána!

(forrás)

Végül pedig hanyagoljuk kicsit az állatokat, jöjjön ismét egy embervilágban játszódó sztori egy lányról, akinek minden vágya az volt, hogy Balerina legyen. Lehetne mondani, hogy íme egy újabb már már kiszámítható történet: a nehéz sorsú, állami gondozott lány tehetségével kitör és megmutatja a világnak, hogy bárkiből lehet az, aki akar lenni. Tényleg sok film erről szól, de miért is ne? Szükség van rá, hisz annyian vannak az én környezetemben is olyanok, akik megelégszenek azzal amiben vannak, panaszkodnak, de a kisujjukat sem mozdítanák annak érdekében, hogy jobb legyen nekik. Már kisgyermek korban meg kell tanítani, hogy tanulással, kitartással és alázatos munkával sikerülhet. Egyáltalán nem könnyű, de nem lehetetlen. Csak bátornak kell lenni és minden lehetőséget meg kell ragadni.

(forrás)

2017. Coco

Ha választanom kellene a bejegyzésben felsorolt animációs filmek közül, akkor gondolkodás nélkül a erre esik a választásom. Kétségkívül az elmúlt évek legeslegszebb meséje. Miért? Mert a legalapvetőbb emberi értékekről szól: a családról, a hagyományokról, a megbocsátásról és még sorolhatnám. Olyan dolgokról, amikről jobb esetben nem is kellene beszélni, mert annyira evidensek. A történet egy mexikói faluban játszódik és az ottani halottak napját mutatja be. Ez elsőre furán hangzik, hogy egy mese a halál témaköre köré épül, de higgyétek el ennél szebb mesét nem is tudom, hogy láttam e. Alapból az, ahogy a mexikóiak ünneplik hallottaikat nekem sokkal szimpatikusabb, mint ahogy mi magyarok tesszük ezt. Az ünnep köré épülő legenda szerint ezen a napon szeretteik visszatérnek a túlvilágról és így a család újra együtt mulathat. Igen, mulathat. Itt nem a gyászról és a sírásról szól ez a nap, hanem az emlékekről, a boldogságról és a szeretetről. Azonban annak, hogy valaki vissza tudjon térni közéjük feltételhez van kötve: nem szabad őt elfelejteni és képét a családi szentélyben ki kell állítani. Ennyi az egész. Tehát ez adja a történet keretét, ami pedig egy kisfiúról szól, aki imádja a zenét, de a család ezt ellenzi, mert dédnagyanyját régen édesapja zenész karrierje miatt hagyta el. Miguel azonban nem adja fel az álmát. Később talál egy félbetépett fényképet, melyen mintha bálványát, a nagy zenészt Ernestot látná üknagyanyja mellett, így tehát elindul, hogy megismerje családja történetét. Vajon tényleg a nagy Ernesto leszármazottja? Kalandos útja során elsősorban erre keresi a választ. De miért Coco a címe, ha Miguel a főszereplő és róla szól? Nézzétek meg és megtudjátok! 

(forrás)

Remélem kedvet kaptatok egy kis mesenézéshez, higgyétek el ezek is vannak olyan szórakoztatóak, mint bármely rendes film. Csak fogod magad leülsz a kanapéra egy finom kakaó és némi ropogtatni való társaságában és csak hagyod, hogy újra gyereknek érezd magad. Annyira jó érzés kicsit kiszakadni a gondokkal és akadályokkal teli hétköznapokból. Próbáljátok ki. 

Olvass tovább →

Irodalommal teli május

A Facebookon már olvashattátok rövid posztok formájában, hogy májusban három olyan színházi előadásra váltottam jegyet, amik középpontjában magyar írók és költők álltak. Nem így terveztem, teljesen véletlenül alakult így, de nem bántam meg, mert azon felül, hogy nagyon jól szórakoztam, érdekes dolgokat tudtam meg. Mindhárom előadás más és más stílusú volt: az első egy felolvasó esttel egybekötött irodalmi beszélgetés, a második egy musicalrészleteket felvonultató önálló est (Posta Victoré), a harmadik pedig egy egyszereplős életrajzi ihletésű színpadi mű. Ezekről szeretnék most nektek kicsit részletesebben mesélni.

forrás 

Május 11. Várkert bazár ~ Utak, Világok – Irodalmi szerelmek III. 

"Az esten nagy utazókat mutatunk be, akik nem csak Rómát, Posilippot, Párizst vagy New Yorkot hódították meg, hanem a visegrádi országokban is "otthon" voltak: tanulmányok, újságírás, verseik fordítása vagy születésük okán. Hogy vezette be Móricz Zsigmond Prágába Ady Endrét? Radnóti Miklós csehországi tanulmányai alatt habár szerelmes lett, mégsem szakadt meg – sírig tartó kapcsolata – és levelezése Gyarmati Fannival. Márai Sándornak az örök otthon maradt Kassa, szülőhelye, ami nem csak műveiben jelenik meg, de életre szóló szerelmét, Lolát is itt ismeri meg. (forrás)" - így szólt az ajánló. 

Nekem ez volt az első ilyen jellegű előadás, amin jártam és be kell valljam nagyon élveztem. Szerintem szórakoztató volt és érdekes történeteket ismerhettem meg a bemutatott irodalmi alakok életéből. Az egész úgy nézett ki, hogy a műsorvezető, Juhász Anna (irodalmár és kulturális menedzser) két irodalomtörténésszel (Ötvös Anna, Bíró-Balogh Tamás) beszélgettek Radnóti, Márai és Ady utazásairól, szerelmeiről, és ezt a beszélgetést felolvasásokkal színesítették. A részleteket Gubik Ági és Szatori Dávid adta elő. Nagyon hosszú lenne ha minden sztorit elmesélnék, így csak a kedvencemet fogom, ami Márai Sándor és Lola szerelméről szól. Íme:

Márai Sándor és Matzner Ilona, becenevén Lola habár mindketten Kassán nőttek fel és családjaik ismerték egymást, szerelmük mégis Berlinben kezdett virágozni. Márai 1921-ben költözött a német fővárosba, hogy részese legyen a pezsgő szellemi életnek, Lola azonban egy házasság elől menekült oda, amit szülei szerveztek neki. Ekkor találkoztak. Lola szülei ellenezték a kapcsolatot, hisz, mint sokan mások, ők is egy biztos jövedelmű, "rendes" szakmát művelő vőlegényt szántak lányuknak. Ekkor kezd kibontakozni, és már már egy romantikus vígjátékba illő fordulatot venni a történet. Az aggódó szülők magándetektívet fogadnak, hogy Márai minden lépéséről tudjanak, majd miután megérkezett a távirat, hogy a fiatalok Budapesten fognak összeházasodni, az édesapa azonnal felült az első gyorsvonatra, és elindult megakadályozni a frigyet. Azonban az édesapa szíve megenyhül, mivel kölcsönösen imádták egymást a lányával, így végül ő lett az egyik tanú. A házasság szerencsére nem sült el balul, 62 évig voltak házasok és a legnagyobb tiszteletben és szerelemben éltek. Miután Lola meghalt, Márai az alábbi sorokat írta naplójába: „Olyan fájdalmat érzek, amit nehéz elviselni. Hatvankét éven át mindent neki olvastam először, minden ilyen írást, most már nincs kinek olvasnom. Nincs számomra többé vonzereje az írásbeli kifejezésnek. Mindennap együtt lenni ezzel a csodálatos nővel, aki az életem a másik partról ismerte, a személyes oldalról.” Annyira megható.

Ha érdekel Titeket miként alakult Radnóti Miklós és Ady Endre szerelmi élete, akkor az alábbi oldalon >> itt << még több érdekes történetet olvashattok. Egyébként ez az előadássorozat ősszel folytatódik, így ha kedvet kaptál hozzá, menj el, nem fogod megbánni! 

Május 17. Duna Palota ~ Tiszta szívvel - részletek az Én, József Attila című musicalből

A Madách Színház, ahol a darabot szokták játszani, így vezeti fel a történetet: "Akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik. 1905. április 11-e ilyen pillanat volt, ezen a napon született József Attila a költő, a géniusz. Méltatlanul rövid élete korántsem jelenti, hogy életműve befejezetlen maradt volna. Harminckét évét olyan teljességgel élte, mintha tudta volna, hogy neki csupán ennyi adatott (forrás). "

Az Én, József Attila című musical zeneileg számomra az egyik legnagyobb kedvenc. Megunhatatlan. Képes vagyok akár napokig nonstop hallgatni a megzenésített verseket, Posta Victor pedig egy olyan hangot birtokol, amely annyira szépen cseng, hogy szinte simogatja az ember lelkét. Ennek a kettőnek az ötvözete pedig nálam egyenlő a csodával. Ez egy nagyjából egy órás előadás volt szünet nélkül, mely a darab dramaturgiáját követve vonultatta fel a szebbnél szebb dallamokat és részleteket. A dalokat egy-egy verssel vagy monológgal szakították meg, ettől még színesebb lett a műsor. Hatalmas élmény volt ez számomra, most hallottam ezeket a dalokat először élőben. Az előadás után pedig egyik álmom is vakóra vált, ugyanis sikerült autogramot és közös fényképet kérnem Victortól, aki egy hihetetlen közvetlen és aranyos ember. 

Hallgassatok bele, ha még nem ismeritek. Íme a 3 legnagyobb kedvencem: Thomas Mann üdvözlése; Áldalak búval, vigalommal; Tudod, hogy nincs bocsánat. (ezekről a versekről korábban már írtam részletesebben, ezt a bejegyzést itt elolvashatjátok)

Május 24. Vígszínház (Házi Színpad) ~ A léggömb elrepül

"A sokunk számára oly kedves költő verseiből, újságcikkeiből, útleírásaiból, novelláiból szerkesztett est, egy igazából felnőni sosem akaró, az életet, a játékot szenvedélyesen szerető fiatalember portréja. Könnyed és elegáns, a komoly mondanivalót is gyakran bohócmaszk mögül előadó poéta, a magyar nyelv csodálatos virtuóza. Kíváncsi utazó, szellemes csevegő: gyerekkorról, családról, pesti kávéházakról és a Vatikánról. A múlt és az értékek tiszteletéről, emberi és művészi feladatainkról, az alkotásról. Távoli csillagokról és féltve őrizgetett elsárgult fényképekről. Az írásról. A színházról. (forrás)"

A történet a gyermek Kosztolányival kezdődik: egyszer lelkes és játékos, bemutatja a plüssmackóját, lufit fúj, máskor pedig kissé melankolikussá válik. Idővel felnő előttünk a színpadon és betekintést enged pesti életébe: a kávéházak világába, ahol mindenki mindenkiről mindent tud, majd útnak indul, sokat utazik Európa szerte. Ekkor útinaplóiból hallhatunk részleteket. Sajátos, kedves humorral mesél holland útjáról, arról, hogy miként vált a "tüzes magyar" mintaképévé. Ez az egyik legviccesebb történet. Kosztolányi ezen az úton visszafogottan viselkedett, sokat filozofált a halálról és az elmúlásról, ráadásul tejberizst evett, limonádét ivott és altatóval aludt, vendéglátói ennek ellenére is felfedezték benne a magyar virtust. Elgondolkodott azon is, ha ő azt hitte Hollandiában a határt átlépve mindenhol tulipánokat és szélmalmokat fog látni, mekkorát csalódhat az a turista, aki Budapesten a hortobágyi csikósokat keresi. Ezen kívül velencei kalandjairól is mesélt, arról, hogy találkozott a pápával. Kosztolányi egyébként nagyon sokat gondolt a halálra, volt, hogy a legváratlanabb pillanatokban eszébe jutott, hogy egyszer az ő életének is vége lesz. Ezekben a percekben mindig számot vetett életéről és hosszasan csak csöndesen nézett ki a fejéből. Aztán hirtelen leült a zongora mellé: zenélt, komédiázott, majd színházasdit játszott. Előadta Zsivajgó természet című művét, és megszólaltatta többek közt a fenyőt, a temetőbogarat és az oroszlánt. Ezt a művet ha tehetitek olvassátok el. Zseniális. Aztán szappanbuborékokat fújt és nézte, ahogy szétpukkannak és eltűnnek. Az előadás úgy ért véget, hogy piros léggömböket vett a kezébe, melyektől szép sorban megvált, az utolsó pedig őt repítette el és nem maradt más, mint a sötétség. 

Nagyon jó kis előadás, Fesztbaum Béla igazán hitelesen öltötte magára Kosztolányi személyiségét. Nem tudnék belekötni. Mondjuk nem is nagyon akarok. Azért utólag éreztem, hogy felkészültebben kellett volna érkeznem, mert volt, amit akkor abban a pillanatban nem teljesen értettem, de egy kis utánaolvasással már tisztává vált. Szerintem ha valaki tervezi, hogy megnézi, előtte mindenképp olvasson egy életrajzot és szerintem érdemes a Léggömb elrepül című novelláskötetbe is belenézni. Mindenesetre egyszerre volt drámai, elgondolkodtató, vicces és nosztalgikus. 

Ennyi lett volna az én "irodalmi májusom", remélem tudtam nektek érdekes dolgokat mesélni és kedvet kaptok kicsit ti is az ilyen jellegű előadásokhoz. Egyébként mindhárom előadásra olcsón válthattok belépőjegyet, egyik sem haladta meg a 2000 Ft-os árat, ami szerintem nagyon kedvező. Szóval én nagyon tudom nektek ajánlani. 

Olvass tovább →