Hegyek ölelésében - 1. rész

Lehet ezen a kijelentésemen sokan meglepődtök majd és a fejetekhez kaptok, de én a tengerpartot hamar megunom, nem szeretem az olyasfajta nyaralásokat, ahol a napozáson és a pancsoláson kívül nincs más program. Egyszerűen unalmas ... egy aktív nyaraló számára legalábbis, és én annak vallom magam. Ha elmegyek valahova szeretem körbebarangolni a környéket: megnézni a látnivalókat, nevezetességeket, és a múzeumoktól se riadok vissza. Imádom csodálni a természetet, de nekem az nem izgalmas, ha minden nap ugyanaz a program és mindig ugyanazon a helyen süttetem a hasamat. Mivel az elmúlt három évben Horvátország volt a célpont, idén ragaszkodtam egy kirándulós kikapcsolódáshoz, ahol az átlaghőmérséklet is alacsonyabb, mint a tengerparton. Így esett a választás Lengyelországra, azon belül is Krakkóra és Zakopanéra. 

Ezt az útinaplót is hasonlóképp képzeltem el, mint a Gyulai nyaralásról írtat: napokra bontva, képekkel, érdekességekkel és tippekkel kiegészítve. Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy ez volt életemben az eddig valaha látott leggyönyörűbb hely, és biztos vagyok benne, hogy ide még vissza fogok térni, főleg Krakkóba, ahol sajnos kevés időt tudtunk csak eltölteni. Nah de nem is húzom tovább, jöjjön a beszámoló.

1. nap Krakkó

Reggel 7 óra körül indult a buszunk a Groupama Aréna mellől, aztán következett egy laza hét órás buszút. Azt kell mondjam nagyon féltem, hogy nem fogom bírni, mert rosszul leszek, inkább alszom. Szerencsére nem így lett és utólag bántam volna, ha nem bámulom egész úton a tájat. Olyan meseszép volt minden, hogy a lélegzetem elakadt. Ennyire zöld mezőket életemben nem láttam még és az, hogy végig a Kárpátok hegyvonulatai kísértek, egyszerűen leírhatatlan. Körülbelül 14:30 magasságában érkeztünk meg Krakkóba, ahol elfoglaltuk szállásunkat és rövid időn belül elindultunk felfedezni a várost. Elsősorban az Óvárosban sétálgattunk: amit csak lehetett estig bebarangoltunk, ugyanis másnap délben már indult is a buszunk Zakopánéba. Ez egy elég rohanós nap volt, próbáltunk mindent megnézni, amit több-kevesebb sikerrel teljesítettünk is.

saját fotók: Krakkó utcái

Szerintem Krakkó nagyon szép kis utcákkal rendelkezik, valamilyen szinten hasonlít is a mi fővárosunkhoz, már ami a hangulatát és részben az építészeti vonásokat illeti. Lehetőség van lovas hintókkal is körbejárni a várost, de én a gyaloglás híve vagyok, hisz ha látok valami szépet amit le szeretnék fotózni nem tehetem meg azonnal, hisz nem fognak az én kedvemért megállni út közben. Ha épp megéhezik az ember, vagy leülne meginni egy-egy korsó sört, akkor arra minden utcában van lehetőség, a főtér pedig "körbe van építve" különféle éttermekkel és egyéb vendéglátó egységekkel. A kebabosokat különösen ajánlom figyelmetekbe, nagyon nagy adagot adnak, nagyon finom és minden sarkon találtok egy ilyen gyorsbüfét, így nem megy el sok idő kajálással. (Jah és teljesen más, mint amit Budapesten lehet kapni.)

saját képek: morbid szobrok Krakkóban

Szerencsére Krakkóban nagyon közel vannak egymáshoz a látványosságok, tehát könnyen be lehet barangolni a belvárost, így nem kell tömegközlekedésre költeni. Annyira sok időnk nem volt mindent megismerni, tehát nem tudom elmondani egyik épületről se, hogy pontosan mi és mit érdemes róla tudni, de szerintem aki ide utazik majd utána fog járni a látnivalóknak. Ez amúgy sem egy részletes idegenvezetés akar lenni, hanem csak egy kis kedvcsináló. Most pedig jöjjön egy kis érdekesség (ezt kivételesen tudom): az egyik épület ablakán bizonyos időközönként ki szokott trombitálni egy ember. Ez egy hagyomány, ami arra vezethető vissza, hogy anno így jelezték, ha jött az ellenség.

A kedvenc épületem (azt hiszem ezen senki sem fog meglepődni) a színház volt. Olyan gyönyörű építmény, hogy elsőnek azt hittem egy villa vagy valami palota, aztán megláttam az oldalán a "Teatr" feliratot. Sajnos be nem tudtam menni, pedig szívesen hoztam volna pár szórólapot, meg kíváncsi voltam milyen az épület belülről, de már kintről nézve is ámultam és bámultam.

saját fotók: főtér és színház

A végére hagytam a legcsodálatosabbat (amit a színház épülete mellett még a legjobban imádtam) és ez nem más mint a Wawel királyi palota, amely a mi Budai Palotánk után a legszebb királyi rezidencia, amit eddig láttam. Nagyon szép épületegyüttesről van szó, a belső udvar valami elképesztően igényes és rendezett, minden telis-tele színes virágokkal, a kilátás pedig ... nem tudom értelmesen összefoglalni mit éreztem, amikor megláttam ezt a helyet. Szerintem a képek magukért beszélnek. A Visztula partján pedig egy nagyon szépen kiépített sétálós rész van, ahol lehet andalogni vagy ücsörögni a fűben és közben nézni mondjuk a naplementét.

saját fotók: Wawel királyi palota

A városnézésünk estig tartott, megvacsoráztunk a kivilágított főtéren majd utunkat vettük a szállás felé. Vacsora közben szemtanúi voltunk egy tüntetéshez hasonló eseménynek, ami teljesen békés volt és jól szervezett, még vetítés is volt. Tényleg nem tudtuk eldönteni, hogy most ez valami megemlékezés vagy egy komoly tüntetés. Kihallottuk lengyelül a "demokrácia" és "diktatúra" szavakat, valamint a vetítőn megjelent Hitler is, de hamar feloszlott és semmi erőszakos vagy durva dolog nem történt. Azóta se tudom mi volt az pontosan.

Szerintem Krakkóba egy fél nap édes kevés volt, szívesen visszatérnék még ide egy hosszú hétvégét eltölteni. Eredetileg úgy volt, hogy csak Zakopanéba megyünk, de volt egy kis kavarodás a buszjáratokkal és úgy alakult, hogy itt kell töltenünk egy estét. Nem bántam meg, sőt. Örülök, hogy így alakult, maradhattunk volna itt még egy estét. No mindegy. Majd legközelebb. :)

2. nap Irány Zakopane!

Második nap délben már fel is szálltunk a Zakopane felé közlekedő buszra, ami kisebb késésekkel, de megérkezett a világ egyik leggyönyörűbb helyére. Előre figyelmeztetek mindenkit, innentől kezdve nagy valószínűséggel nyálas és ömlengő leszek, mindenre csak a "csodaszép", "gyönyörű" és hasonló jelzőket tudom majd használni, valamint mindent imádni fogok és ajnározni ... dehát ez van, ha az ember megtalálja álmai helyét, ahol képes lenne leélni az életét. De most komolyan erre mit lehet mondani azon kívül, hogy csodaszép és gyönyörű? :) Nem hiszem, hogy van rá jobb szó ...

saját képek: első képen azt láthatjátok milyen kilátásunk volt a teraszról, a többin pedig a város különböző helyeit

... és még a legkirályabb helyeket nem is mutattam. ;) Ha az ember azt gondolja, ez elsősorban egy síparadicsom és nyáron nem lehet itt semmit sem csinálni, az nagyot téved. Ugyan nem szeretem a telet, attól függetlenül biztos vagyok benne, hogy akkor is gyönyörű ez a vidék, de jó időben sokkal, de sokkal több programlehetőséget rejt magában. Úgy gondolom mi mindent, amit csak tudtunk megnéztünk, de ahhoz, hogy ezt az ember megunja egy élet is kevés - legalábbis számomra. Mindent meg tudnék nézni újra és újra és újra és újra. :)

Krakkóban nagyon meleg volt, hasonló volt ott a klíma a Magyarországon megszokotthoz, Zakopanéban viszont ha meleg is volt, azt is kellemesnek érezte az ember és nem volt az a tipikus fulladásérzete a nagy hőségtől. Változó időnk volt, mert egyik nap hideg szél fújt és be volt borulva, másik nap hétágra sütött a nap, harmadik nap pedig egész nap esett az eső. Nekünk szerencsénk volt, hiszen egyik programunkat sem kellett időjárás miatt lemondani vagy napolni, az eső sem befolyásolta azt, amit az adott nap elterveztünk. Első napunk elsősorban azzal telt, hogy bevásároljunk, körbenézzünk kicsit a városban, tudjuk mit hol kell keresni, az aktív nyaralás másnap vette igazán kezdetét.

3. nap A világ tetején

Eljött a várva várt kirándulós nap, amikor a hegyekbe emelkedve csodálhattuk a lélegzetelállító kilátást. Zakopanéban 3 felvonó/libegő működik (nevezze mindenki annak, aminek szeretné), mindhárom más-más jellegű. Az első, amin mi felmentünk a hegyekbe, az hasonló volt, mint nálunk a budavári sikló. Ebben nem volt semmi extra, benyomorogtunk a kabinba, mint a heringek és a fák közt haladva pár perc alatt már fel is jutottunk. Nem sok mindent láttunk a tájból. Ez a Walowa Góra (nevezzük a nevén) egészen egy hegyi sétálóutcába vitt minket, ami összekötötte a 3 felvonót. Ezen az úton is végig árusok voltak, igazából hasonló utca volt, mint bármely sétálóutca, ahol az ember kedvére vásárolgathat a helyi árusok portékáiból. Mi úgy döntöttünk, hogy a az út legvégén megyünk le, ez volt a Butorowy. Ez teljesen úgy nézett ki, mint a mi jános-hegyi libegőnk. Nagyon jól választottunk, mert ez volt a 3 közül a leghosszabb menetidejű és innen volt a legszebb a kilátás. A középső (ez többszemélyes volt) ahogy láttam jóval rövidebb utat járt be. Ha adhatok egy tippet, akkor lefelé mindenképp a klasszikus libegőt válasszátok, mert felfelé fele annyira se szép a látkép.

saját fotók: sétáló utca és Butorowy libegő

Annyira szép volt itt minden, hogy elhatároztuk másnap gyalog vágunk neki ennek az útnak és még jobban megmozgatjuk magunkat, hisz azért jöttünk Lengyelországba, hogy aktívan nyaraljunk, sokat kiránduljunk a friss levegőn és szebbnél szebb helyeket lássunk, de mielőtt rátérnék a következő napra, mutatok még képeket.

saját fotók

4. nap Újra a magaslatokban

Nagyon vártuk, hogy újra megcsodálhassuk milyen is a táj több, mint 1000 méter magasból. Szerencsére az út már ismerős volt, tudtuk merre kell menni, majd a Walowa Góra-t követve megkezdtük a "hegymászást" ... és nem is volt olyan, vészes, mint amilyennek tűnt. Annyi változtatást tettünk az előző napi útvonalhoz képest, hogy most a középső felvonó mellett sétáltunk le, nem mentünk el a Butorowy-ig. Ez barátságosabbnak tűnt. :) Most is csak ugyanazokat tudnám elmondani, mint korábban, ezen a napon is minden csodálatos és gyönyörű volt, minden percben csak lélegzetvisszafojtva bámultuk a minket körülvevő hegyeket. Bámulatos. Nincsen rá jobb szó. Jah és ezek a fenyvesek. Ez lett a kedvenc erdőtípusom.

saját fotók

Ez is egy nagyon klassz kis sétálós-nézelődős, ámulós-bámulós nap volt, melynek a végén ismét kijelenthettem: EZT A TÁJAT SOHASEM LEHET MEGUNNI ... és ezt még a mai napig így gondolom. Természetesen minden este az említett "főbb" programok mellett Zakopáne főutcájában, a Krupówki-ban ettünk, ittunk, nézelődtünk. (Erről majd részletesebben is mesélek.)

Ezzel véget is ért a képes útinapló első része: "röviden és tömören" így telt első 4 napunk Lengyelországban. A következő részt hamarosan olvashatjátok, addig is érdemes ellátogatni az Instagram oldalamra, ahol további képeket találhattok erről a meseszép környékről.