A szolgálólány meséje

Fekszem az ágyban. Már késő este van, de nem tudok aludni. Ilyenek ezek a fülledt, nyári esték, a legjobbak arra, hogy az ember gondolkozzon: az életén, a teendőin vagy akár az élet nagy dolgain. Én ezen az estén egy sorozaton töprengtem. A napokban néztem meg viszonylag rövid idő alatt, így még a feldolgozás fázisában voltam. Ez az utópia egy elég komoly témát boncolgat. Megmutatja mivé válhat a világ, ha azt tovább szennyezzük, és milyen politikai döntést eredményezhet. Ez is egy lehetséges alternatíva. Nagyon valóságszerű az egész, épp emiatt annyira rémisztő és sokkoló. Elhiteti az emberrel, hogy ez akár napjainkban is megtörténhet velünk és ez nem az a világ, amiben szívesen élnénk. Ez egy kegyetlenséggel és kiszolgáltatottsággal teli diktatórikus világ, ahol mindenkinek meg van a maga feladata, amit a haza érdekében kutya kötelessége teljesíteni, különben ... Nem akarok minden "poént" lelőni, így maradjunk annyiban, hogy számolni kell a következményekkel. Ezt mutatja be a Szolgálólány meséje.

Margaret Atwood regénye sokak számára ismerős lehet, hisz már film is készült belőle 1990-ben. Én korábban még nem találkoztam ezzel a történettel, elsőként Szentesi Éva wmn.hu cikke keltette fel az érdeklődésem. Éva így kezdett neki: "Hajnali öt van. Az ágyamon hasalok, szarul aludtam, és felébredtem, de még mindig olyan, mintha még mindig ólommal lenne bevonva a szemem. (...) Úgy érzem magam, mintha le lennék kötözve, közben meg rohadtul elszaladnék, a vérem forrong, rendesen meleg lesz a testem, és lüktet az egész a talpam legalsó zugától a fejem tetejéig. Képtelen vagyok megállítani az érzést." Én is hasonlóképp jártam. Nehezen aludtam, felébredtem és elkezdtem agyalni a sztorin, ami elég durván hatott rám. Annyi a különbség a kettőnk helyzete között, hogy mikor én ezt írom, már befejeztem a sorozatot, Éva pedig ekkor még csak a negyedik részt nézte meg. Nem emlékszem akkor hol jártak az események, de igazából a sorozat keltette érzés mindvégig konstans a hatalmába kerít és nem hagy nyugodni. Aludni se. 

Csak feküdtem az ágyon, forgolódtam és mint ilyenkor lenni szokott kattogott az agyam. Máris azon törtem a fejem, ha ebből bejegyzés lesz a blogon azt milyen formában írjam meg, hogy építsem fel és legfőképp az foglalkoztatott, hogyan tudom úgy megfogalmazni a gondolataimat, érzéseimet, hogy azzal ne áruljak el túl sok fontos momentumot. Tudtam kemény dió lesz, az ilyen írások mindig nehezebben mennek, de azon felül, hogy az olvasók megismerhetik a sorozatot az én szemszögemből, magamnak is jót teszek, hiszen ha kiírom magamból a feszültséget lenyugszom.

Kezdjük azzal, hogy megpróbálom Nektek röviden és tömören elmesélni az alapsztorit. Minden azzal kezdődött, hogy a Föld annyira szennyezetté vált, hogy a nők többsége meddő lett. Mivel a népesség nem növekedett, egy amerikai állam úgy döntött érvénybe léptet egy olyan törvényt, mely a termékeny nőket arra kötelezi, hogy a módosabb családoknál szolgálva gyerekeket szüljön. Nagyjából ez olyan, mint a béranyaság, csak itt a nők nem saját maguk döntenek a sorsukról, és ezért semmilyen juttatásban nem részesülnek. A törvény megalkotói mélyen vallásosak és minden tettüket a bibliával és Isten akaratával magyarázzák. A legmegrendítőbb számomra az benne, hogy ahhoz képest, hogy ezek a nők menthetik meg a világot a népesség további csökkenésétől nem részesülnek a megérdemelt bánásmódban.

Forrás: 1, 2

Van a történetben egy nő, akit nem teljesen sikerült még megfejtenem. Fura és ellentmondásos jelleme van. Ez a nő a törvény egyik ötletgazdája, aki korábban feminista könyveket írt és éveken át a nők jogaiért harcolt. Nem értem, hogyan tud valaki egy ilyen múlttal a háta mögött hirtelen úgy dönteni, hogy nőket elszakít a családjuktól, megfoszt minden joguktól és arra kényszerít, hogy másoknak szüljön gyermeket. Ez számomra a legnagyobb ellentét. Ugyan néha látni rajta a lelkiismeretfurdalás jeleit, de az eltörpül amellett, amit meddő nőként érez, hisz számára is csak ez az egy megoldás létezik. Annyira vágyik egy gyermekre, hogy ezért bármire képes: amikor a nála élő szolgálólány (a sorozat főszereplője) nem esik teherbe rögtön nekiesik és ütni verni kezdi, amiért nem képes rá ... holott ő maga sem.

Mindenféle kegyetlen és megalázó rituálékat találnak ki, hogy jobb színben tüntessék fel az erőszakot, legyen az testi, lelki vagy szexuális erőszak. Hisznek abban, hogy ezt Isten nem tiltja, sőt támogatja és ezáltal ők lehetnek a világ hősei, akik megalkották a népességnövelő politikát. Képzeljétek el a képen látható szituációt, hogy épp egy ágyon fekszel az "úrnőd" ölében, miközben a Kapitány próbál teherbe ejteni és ehhez neked fapofával kell asszisztálnod ... és ezt is egy bibliai történettel indokolják. Ez több mint megalázó, és ez csak egy a sok sok trauma közül, amit a szolgálólányoknak át kell élnie.

Forrás: 1, 2

Minden szereplőnek megvan a saját maga kis története: egy előző élet, egy szerelem, egy gyermek, amire mindennél jobban vissza akarnak kapni. Ez sokaknak ad erőt, hogy túléljék, de akadnak olyanok is, akik belebolondulnak a szolgálólány-létbe vagy az öngyilkosságba menekülnek. Az alább beillesztett képek és a rájuk írt elfojtott gondolatok szerintem mindent elmondanak. Nagyon érdekes utat járnak be a szereplők jellemüket tekintve, de nem szeretném elárulni milyen sors vár rájuk. Majd egy következő bejegyzésben. :) 

A sorozatot azoknak ajánlanám elsősorban, akik nem bánják, ha kicsit depisek lesznek tőle. Nem könnyű megemészteni, elég kegyetlen világba nyerünk általa betekintést. Ez egy olyan világ, ahol remélhetőleg senki sem élne szívesen. Végignézve az első évadot, nagyon várom a  folytatást, de az sajnos előreláthatólag egy év múlva lesz csak megtekinthető. Addig is lehet filozofálni, gondolkodni a folytatáson és reménykedni, hogy ez az utópia sohasem fog bekövetkezni.