Szálas helyett cserepeset!

Nem szeretem a szálas virágot. Nem is nagyon értem az embereket, hogy miért nem vesznek helyette cserepeset. Miért kell szerencsétlen virágot megölni azért, hogy gyönyörködhessünk benne, mikor el tudod ültetni a kertben vagy egy cserépbe ültetve kirakhatod az ablakpárkányra vagy az asztal közepére is akár? Mi értelme van annak, hogy valaki nevelgeti a kertjében a tulipánt, majd amikor kinyílik, levágja és vázába teszi? És nem ez az egyetlen számomra felfoghatatlan dolog ezzel kapcsolatban. Tegnap ballagáson jártam. Tudom, hogy ilyenkor mindenhol csokrok vannak, megszoktam, viszont egy valamit sohasem értettem: miért kell levágott virágokkal feldíszíteni egy egész iskolát? Semmi értelme, főleg, hogy mire kezdődik a ballagás a nagy melegben, víz nélkül szerencsétlenek már csak kókadt fejjel tudják búcsúztatni a diákokat. Egyáltalán nem szép. Komolyan mondom elszomorodtam, amikor a folyosón haladva azt láttam, hogy mindenhol halott virágok hevernek, holott ha nem nem ölték volna őket meg, még most is vidáman hajladoznának a kertben.



Kérdezem. Miért nem lehet arra törekedni, hogy az iskola udvara egy kellemesen kialakított zöld terület legyen tele díszfákkal, orgonákkal, virágágyásokkal? Miért nem lehet inkább a kihelyezett virágosládákba életet lehelni, hogy ne csak a gazokat és a kiégett árvácskákat lássuk bennük? Miért nem lehet az iskola épületében is cserepes növényeket helyezni a folyosókra, vagy esetleg nincs elég idő a tanévben és nincs elég diák arra, hogy papírból vagy szalvétából készítsenek virágokat a dekorációhoz? Szerintem sokkal praktikusabb, főleg, hogy ezeket el lehet tenni az azt követő ballagásokra. A szívem szakadt meg, amikor azt láttam, hogy az udvaron minden korláton a kedvenc díszfám* ágai kókadoznak. Belegondoltam, hogy nézhet ki az a szerencsétlen fa, amelyiket egy ballagás kedvéért kopasztottak meg. Miért jó ez? Legalább szép lenne, de nem az. Remélem nem csak engem érint ennyire érzékenyen ez a téma.

Egyáltalán nem vallom magam egy zöld aktivistának, de nézzétek el nekem, ez rendkívül bosszant. Azt sem értem miért kell virágcsokrokra/szál virágokra költeni születésnapkor, névnapkor, évfordulókor, anyák napján, valentin napon, nőnapon, ballagáson stb. még hosszú sorokon keresztül sorolhatnám. Persze vannak kivételek, mert szokás, de nem kell túlzásokba esni. Én elhiszem, hogy szép meg romantikus egy csokor rózsa, de annyira szép cserepes törperózsákat lehet venni, és elárulok egy titkot: sokkal tovább életben marad. Ráadásul évelő, ami ugyebár azt jelenti, hogy attól még, hogy elhervad, a következő évben ismét virágot hoz. Tudom, tudom, ilyenkor jönnek a "De nálam minden növény meghal, nem tök mindegy, akkor, hogy cserepes vagy sem?" ... de valóban, teljesen mindegy ... azért ahhoz nem kell kertésznek lenni, hogy életben tartsunk egy virágot. Szerintem. Vagy ha mégis nehezünkre esik gondoskodni róla, akkor vegyünk valami "igénytelen" fajtát. Elég nagy a választék és különben is a Google jó barát. :)

Elnézést kérek, ha egy kicsit ingerültre sikerült ez a bejegyzés, nem okoskodásnak szántam, mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem azért nyílnak a virágok, hogy le tudjuk őket szedni és nézzük, ahogy elhervadnak a vázában. Hagyjuk őket a helyükön, gondozzuk, szeressük őket, higgyétek el mindenki lelkének jobb lesz úgy. Dekorációnak pedig annyi alternatíva létezik. Ha a ballagási (és egyéb) csokrokat nem is, legalább a díszítésnek szánt virágokat cseréljük le.



* A kedvenc díszfám a pirosvirágú galagonya (Crataegus laevigiata 'Paul's Scarlet'), melyről már egy korábbi bejegyzésben írtam nektek, sőt instagramon több képet is láthattok róla. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése