A Rómeó és Júlia musical 14 év után idén május 18-án lekerült a Budapesti Operettszínház repertoárjáról. A pontos okokat még most sem igazán tudni, bár mindenki sejt valamit. A közönség számára ez minden szempontból indokolatlan döntésnek tűnik. A minap így búcsúztattam a darabot a blog Facebook oldalán (itt).
 |
| forrás: Amikobea (facebook) |
"Életem első, maradandó színházi élménye volt még 2008-ban, amely megpecsételte a sorsom. Azóta megnéztem még kétszer élőben, DVD-n megszámolni se tudom hányszor, minden dalát kívülről fújom és nagyjából még a Lehetsz király koreográfiája is megvan. Ez tipikusan az a darab, amit minden generáció ismer és szeret, nem hiába játszották 2004 óta már több, mint 500 alkalommal TELTHÁZZAL. Ez volt az a darab, amire már szinte az első órákban elfogytak a jegyek. Múltidőben. Ami nagyon fáj. Az ember szinte fel se fogja, hogy az a darab, amit évente újranézett, nincs többé. Legalábbis egy ideig biztosan nem. Annyi mindenen ment át ez a musical, melyek közül a legnagyobb változás az volt, hogy az eredeti NAGY szereposztást szépen lassan követte (leváltotta) egy új, LENDÜLETES fiatal csapat, akik új színt hoztak bele. Ez igazán jót tett neki, a siker folytatódott. Mindenki szerette: az alkotók, a szereplők, de legjobban mégis a közönség. Ez a közönség most nagyon csalódott. Soha senki sem gondolta volna, hogy ennek a sikerszériának egyszer vége szakad. Annyira evidens volt, hogy a Rómeó és Júlia örök, meg se fordult a fejünkben, hogy ha most nem veszünk jegyet, a következő évadtól már nem is fogunk tudni. Teljesen hirtelen a semmiből jött a pletyka, hogy a színház vezetősége úgy döntött, megválik a veronai szerelmesektől, amit egyszer csak követett a hír, hogy május 18-án lesz az utolsó előadás. Júniusra jegyek már nem kaphatók, holott ha jól emlékszem volt kiírva. Erről nem tájékoztattak minket időben, nem adtak lehetőséget még egy utolsó alkalomra, hogy a közönség, akik miatt létrejött a színház intézménye, láthassa azt a darabot, azt a legendás musicalt, amit egytől egyig imádott mindenki. Köztük én is. Már sokan elbúcsúztatták, most megteszem én is. Isten veled Rómeó és isten veled Júlia, köszönöm, hogy voltatok és még remélem lesztek is, hogy megmutassátok az embereknek, hogyan is kell szívből szeretni."
 |
| forrás: Horváth Dániel Hivatalos Oldala (facebook) |
Nem is tudom hol kezdjem, nehéz szavakba önteni azt a fajta ürességet, amit most érzek. Ez a darab tényleg egy olyan részét képezte az életemnek, ami számomra fontos volt. Ez volt az első musical, amit megszerettem és ami által egyre többször szerettem volna átélni azt a fajta csodát, amit a színház ad. Az elmúlt 10 évben meg se tudom számolni hány különböző előadást láttam, és ha nincs a Rómeó és Júlia, akkor ezek a későbbi élmények se lennének. Most megpróbálom nektek pontokban összeszedni mi mindent köszönhetek a veronai szerelmesek történetének.
1. Életre szóló barátság
Nekem rengeteg ismerősöm lett a színház által, de közülük csak egy ismerettségből alakult ki barátság. Szilvivel ugyanarra a napra vettünk jegyet 2012. áprilisában, majd június 23-án egy felejthetetlen előadásban volt részünk. Emlékszem, mindketten örültünk, hogy meg tudtuk tárgyalni egymással milyen szereposztásunk legyen, mit vegyünk fel, kitől kérjünk autogrammot stb. Mindent pontosan elterveztünk. Álomszereposztás ügyileg ha jól emlékszem nem egyeztek a kívánságaink, én az eredeti NAGY szereposztással szerettem volna megnézni, Szilvi viszont már az új "csikószereposztással". De ez a kis nézeteltérés szerencsére nem áll bimbózó barátságunk útjába. (Egyébként korábban már írtam a barátságunkról, olvassátok el azt is - katt)
2. A legendás szereposztás
Mikor elérkezett a nagy nap, amikor is kikerült a szereposztás majdnem hanyatt vágtuk magunkat a boldogságtól. Nem azért mert az lett, akiket tényleg szerettünk volna, hanem mert kiderült, ez az utolsó olyan előadás, amiben Dolhai Attila, Bereczki Zoltán és Mészáros Árpád Zsolt látható. Ezt a mázlit még a mai napig nem sikerült feldolgozni. Hatalmas élmény volt, a fiúk nagyon sokat szívatták egymást előadás közben, látszott rajtuk, hogy próbálnak örömmel (már amennyire lehet ennél a darabnál) élnek meg minden pillanatot. Tény és való elhülyéskedték, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Pont emiatt vált az aznapi RJ a kedvencemmé. Mert más volt.
3. 1 Júlia és 3 Rómeó
Számomra Vágó Bernadett az egyetlen és igazi Júlia, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindhárom alkalommal, amikor láttam a darabot ő játszotta a szerelmes lányt. Ezt a sorsnak tulajdonítom, biztosan tudták a csillagok, hogy számomra ő az ideális. Viccet félretéve egyébként nagyon szerettem Dettivel, tényleg fantasztikusakat alakított, nincs okom panaszra. Viszont ellentétben vele három különböző Rómeót (Száraz Tamás, Dolhai Attila és Kocsis Dénes) "teszteltem le" és őszintén megvallva Tamásra nem nagyon emlékszem, de Attila és Dénes közül nehéz választani. Főleg, hogy a két legnagyobb kedvencemről beszélünk.
4. Kocsis Dénes
Számomra az utolsó Rómeó előadásom is nagyon különleges volt, ugyanis nagy álmom volt egy Déneses szereposztás. Örültem volna másnak is, de szerettem volna vele látni, meg úgy voltam vele a Veréb Tomival később is meg tudom nézni. Sajnos tévedtem, de legalább Dénessel sikerült. Már ez is valami ... és hát nem kell mondanom, fantasztikus volt.
5. Egy legendás előadás részese lenni
Végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb, maga a Rómeó és Júlia élmény. Csodálatos érzés egy olyan előadást látni, amit nem csak kicsiny országunk, de az egész világ ismer. Tényleg egy igazi kasszasiker. Közhelyesnek hangzik, de ez valamiért tényleg más. Ebből az élményből senki sem akar kimaradni. Minden előadás végén állva tapsol a közönség. Ez jelent valamit, nem igaz? Ennek jó a részesévé válni. Egyedül két dolgot sajnálok: az egyik, hogy nem láthattam Szinetár Dóra Júliáját élőben, a másik pedig, hogy a szabadtéri Rómeó és Júlia élményt nem próbálhattam ki.
Számomra a Rómeó és Júlia valami ilyesmit jelentett: barátságot, életre szóló élményt és örök színházi katarzist. Egy előadás, amin egyszerre nevetett és sírt a közönség, amit az erős drámaisága mellett is meg lehetett nézni újra és újra. Még biztos sok sok dolgot fel tudnék sorolni, de a legfontosabbak talán ezek lettek volna. Isten veled!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése