Élmények, amelyeket a Rómeó és Júlia adott

A Rómeó és Júlia musical 14 év után idén május 18-án lekerült a Budapesti Operettszínház repertoárjáról. A pontos okokat még most sem igazán tudni, bár mindenki sejt valamit. A közönség számára ez minden szempontból indokolatlan döntésnek tűnik. A minap így búcsúztattam a darabot a blog Facebook oldalán (itt). 

forrás: Amikobea (facebook)

"Életem első, maradandó színházi élménye volt még 2008-ban, amely megpecsételte a sorsom. Azóta megnéztem még kétszer élőben, DVD-n megszámolni se tudom hányszor, minden dalát kívülről fújom és nagyjából még a Lehetsz király koreográfiája is megvan. Ez tipikusan az a darab, amit minden generáció ismer és szeret, nem hiába játszották 2004 óta már több, mint 500 alkalommal TELTHÁZZAL. Ez volt az a darab, amire már szinte az első órákban elfogytak a jegyek. Múltidőben. Ami nagyon fáj. Az ember szinte fel se fogja, hogy az a darab, amit évente újranézett, nincs többé. Legalábbis egy ideig biztosan nem. Annyi mindenen ment át ez a musical, melyek közül a legnagyobb változás az volt, hogy az eredeti NAGY szereposztást szépen lassan követte (leváltotta) egy új, LENDÜLETES fiatal csapat, akik új színt hoztak bele. Ez igazán jót tett neki, a siker folytatódott. Mindenki szerette: az alkotók, a szereplők, de legjobban mégis a közönség. Ez a közönség most nagyon csalódott. Soha senki sem gondolta volna, hogy ennek a sikerszériának egyszer vége szakad. Annyira evidens volt, hogy a Rómeó és Júlia örök, meg se fordult a fejünkben, hogy ha most nem veszünk jegyet, a következő évadtól már nem is fogunk tudni. Teljesen hirtelen a semmiből jött a pletyka, hogy a színház vezetősége úgy döntött, megválik a veronai szerelmesektől, amit egyszer csak követett a hír, hogy május 18-án lesz az utolsó előadás. Júniusra jegyek már nem kaphatók, holott ha jól emlékszem volt kiírva. Erről nem tájékoztattak minket időben, nem adtak lehetőséget még egy utolsó alkalomra, hogy a közönség, akik miatt létrejött a színház intézménye, láthassa azt a darabot, azt a legendás musicalt, amit egytől egyig imádott mindenki. Köztük én is. Már sokan elbúcsúztatták, most megteszem én is. Isten veled Rómeó és isten veled Júlia, köszönöm, hogy voltatok és még remélem lesztek is, hogy megmutassátok az embereknek, hogyan is kell szívből szeretni."

forrás: Horváth Dániel Hivatalos Oldala (facebook)

Nem is tudom hol kezdjem, nehéz szavakba önteni azt a fajta ürességet, amit most érzek. Ez a darab tényleg egy olyan részét képezte az életemnek, ami számomra fontos volt. Ez volt az első musical, amit megszerettem és ami által egyre többször szerettem volna átélni azt a fajta csodát, amit a színház ad. Az elmúlt 10 évben meg se tudom számolni hány különböző előadást láttam, és ha nincs a Rómeó és Júlia, akkor ezek a későbbi élmények se lennének. Most megpróbálom nektek pontokban összeszedni mi mindent köszönhetek a veronai szerelmesek történetének. 

1. Életre szóló barátság

Nekem rengeteg ismerősöm lett a színház által, de közülük csak egy ismerettségből alakult ki barátság. Szilvivel ugyanarra a napra vettünk jegyet 2012. áprilisában, majd június 23-án egy felejthetetlen előadásban volt részünk. Emlékszem, mindketten örültünk, hogy meg tudtuk tárgyalni egymással milyen szereposztásunk legyen, mit vegyünk fel, kitől kérjünk autogrammot stb. Mindent pontosan elterveztünk. Álomszereposztás ügyileg ha jól emlékszem nem egyeztek a kívánságaink, én az eredeti NAGY szereposztással szerettem volna megnézni, Szilvi viszont már az új "csikószereposztással". De ez a kis nézeteltérés szerencsére nem áll bimbózó barátságunk útjába. (Egyébként korábban már írtam a barátságunkról, olvassátok el azt is - katt)

2. A legendás szereposztás

Mikor elérkezett a nagy nap, amikor is kikerült a szereposztás majdnem hanyatt vágtuk magunkat a boldogságtól. Nem azért mert az lett, akiket tényleg szerettünk volna, hanem mert kiderült, ez az utolsó olyan előadás, amiben Dolhai Attila, Bereczki Zoltán és Mészáros Árpád Zsolt látható. Ezt a mázlit még a mai napig nem sikerült feldolgozni. Hatalmas élmény volt, a fiúk nagyon sokat szívatták egymást előadás közben, látszott rajtuk, hogy próbálnak örömmel (már amennyire lehet ennél a darabnál) élnek meg minden pillanatot. Tény és való elhülyéskedték, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Pont emiatt vált az aznapi RJ a kedvencemmé. Mert más volt. 

3. 1 Júlia és 3 Rómeó

Számomra Vágó Bernadett az egyetlen és igazi Júlia, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindhárom alkalommal, amikor láttam a darabot ő játszotta a szerelmes lányt. Ezt a sorsnak tulajdonítom, biztosan tudták a csillagok, hogy számomra ő az ideális. Viccet félretéve egyébként nagyon szerettem Dettivel, tényleg fantasztikusakat alakított, nincs okom panaszra. Viszont ellentétben vele három különböző Rómeót (Száraz Tamás, Dolhai Attila és Kocsis Dénes) "teszteltem le" és őszintén megvallva Tamásra nem nagyon emlékszem, de Attila és Dénes közül nehéz választani. Főleg, hogy a két legnagyobb kedvencemről beszélünk. 

4. Kocsis Dénes

Számomra az utolsó Rómeó előadásom is nagyon különleges volt, ugyanis nagy álmom volt egy Déneses szereposztás. Örültem volna másnak is, de szerettem volna vele látni, meg úgy voltam vele a Veréb Tomival később is meg tudom nézni. Sajnos tévedtem, de legalább Dénessel sikerült. Már ez is valami ... és hát nem kell mondanom, fantasztikus volt. 

5. Egy legendás előadás részese lenni

Végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb, maga a Rómeó és Júlia élmény. Csodálatos érzés egy olyan előadást látni, amit nem csak kicsiny országunk, de az egész világ ismer. Tényleg egy igazi kasszasiker. Közhelyesnek hangzik, de ez valamiért tényleg más. Ebből az élményből senki sem akar kimaradni. Minden előadás végén állva tapsol a közönség. Ez jelent valamit, nem igaz? Ennek jó a részesévé válni. Egyedül két dolgot sajnálok: az egyik, hogy nem láthattam Szinetár Dóra Júliáját élőben, a másik pedig, hogy a szabadtéri Rómeó és Júlia élményt nem próbálhattam ki. 

Számomra a Rómeó és Júlia valami ilyesmit jelentett: barátságot, életre szóló élményt és örök színházi katarzist. Egy előadás, amin egyszerre nevetett és sírt a közönség, amit az erős drámaisága mellett is meg lehetett nézni újra és újra. Még biztos sok sok dolgot fel tudnék sorolni, de a legfontosabbak talán ezek lettek volna. Isten veled! 

Olvass tovább →

Hogy (ne) vásárolj virágot

Valahogy mindig úgy hozza a sors, hogy én vagyok az a szerencsés, aki anyák napján virágot vásárolhat. Általában teljesen lazán beleegyezem, semmi kifogás keresés, ez mégis csak egy olyan alkalom, amikor nem kérhetem meg anyát, hogy vegyen helyettem. Ugyan van egy húgom, de sohasem jön össze, hogy egyszerre ráérjünk és el tudjunk menni az üzletbe közösen kiválasztani a legszebb virágot. Így jobb híján marad a telefonos kapcsolattartás, amely nem igazán könnyíti meg a helyzetem. (iróniát és néhol enyhe túlzásokat tartalmaz)

forrás

Hiába jártam a kertészettudományi karra és hiába magoltam be több száz növényt latinul-magyarul, családostul, mindenestül, az én nagy botanikai tudományom legfeljebb a díszfákig tart, a kis kerti dísznövényeket valahogy képtelen vagyok felismerni. Akármennyire is próbálkozom a muskátlinál, petúniánál, törperózsánál, szegfűnél és margarétánál nem mindig futja többre. Pedig tényleg igyekszem, de valahogy mindig sikerül olyat vennem, ami vagy már van otthon vagy pedig többször volt már, de nem bírta és emiatt anya nem veszi újra. Lehet többet kellene locsolnom őket és akkor megjegyezném mi az itthoni repertoár, de az valahogy sosincs eszemben. Íme pár tipp kezdő és hozzám hasonlóan nem túl határozott vásárolónak. 

1. Alaposan nézz körül otthon és fotózz. Készíts minden növényről képet, majd állíts belőle össze egy albumot, hogy tudd, milyen növényt ne vegyél. Abba semmi extra nincs, ha veszel egy 25. muskátlit.

2. Az ajándékozást megelőző napokban óvatosan puhatolózz, melyek azok a virágok, amik valamiért nem szeretnek nálatok lakni, vagy esetleg melyek azok amilyeneket nagyon szeretne (vagy nem szeretne). A cél érdekében, hogy ne legyen annyira feltűnő, játssz anyukáddal kérdezz-felelek-et, szerintem nem fog sejteni semmit sem.

3. Miután minden előzetes kutatást elvégeztél és a kapott eredményeket több szempontból is elemezted, irány az internet és keresd meg a hozzád legközelebb eső, nagy kínálattal rendelkező virágüzletet vagy piacot.

4. Fogd a képes albumot, tegyél be jó sok pénzt a tárcádba (ugyanis a szép virág drága) és irány a kiszemelt üzlet. Jah, és a telefont semmiféleképp se hagyd otthon!

5. Fontos! Szánj elég időt a vásárlásra, hogy egy jól megfontold döntést tudj hozni.

6. Ha megérkeztél, elsőként járd körbe a helyszínt, nézd meg milyen növények közül lehet válogatni, majd szűkítsd a kört azokra, amelyek legközelebb állnak a kutatásod során kapott legideálisabb növényke leírásához.

7. Ezután érdemes közvéleménykutatást tartani a Facebookon, kérdezd meg ismerőseidet (kizárólag privát üzenetben), melyik tetszik nekik a legjobban. Amíg várod a válaszokat, állítsd fel a saját TOP3 listádat.

8. Ha ezzel is készen vagy ideje összesíteni a kapott véleményeket, majd összevetni a sajátoddal. Ha még így sincs meg a befutó, akkor irány ismét az internet (ne feledd a Google jóbarát) és nézd végig melyik növény menyire igényes, és ha valamelyiket túl kényesnek gondolod, csak egyszerűen húzd ki.

9. Így már biztos megvan A NÖVÉNY, a szerencsés kiválasztott, amelyik anyukád szeme fénye lesz. Fogd és vidd (természetesen csak fizetés után), de óvatosan, nehogy baja legyen.

10. Most már nincs más dolgod, mint átadni édesanyádnak, elénekelni az Orgona ágát, vállon veregetni magad, és szépen kipihenni a vásárlás megpróbáltatásait.

Utóirat: Ez a kisokos nem csak anyák napján hasznosítható. ;)

Olvass tovább →

Szálas helyett cserepeset!

Nem szeretem a szálas virágot. Nem is nagyon értem az embereket, hogy miért nem vesznek helyette cserepeset. Miért kell szerencsétlen virágot megölni azért, hogy gyönyörködhessünk benne, mikor el tudod ültetni a kertben vagy egy cserépbe ültetve kirakhatod az ablakpárkányra vagy az asztal közepére is akár? Mi értelme van annak, hogy valaki nevelgeti a kertjében a tulipánt, majd amikor kinyílik, levágja és vázába teszi? És nem ez az egyetlen számomra felfoghatatlan dolog ezzel kapcsolatban. Tegnap ballagáson jártam. Tudom, hogy ilyenkor mindenhol csokrok vannak, megszoktam, viszont egy valamit sohasem értettem: miért kell levágott virágokkal feldíszíteni egy egész iskolát? Semmi értelme, főleg, hogy mire kezdődik a ballagás a nagy melegben, víz nélkül szerencsétlenek már csak kókadt fejjel tudják búcsúztatni a diákokat. Egyáltalán nem szép. Komolyan mondom elszomorodtam, amikor a folyosón haladva azt láttam, hogy mindenhol halott virágok hevernek, holott ha nem nem ölték volna őket meg, még most is vidáman hajladoznának a kertben.

Kérdezem. Miért nem lehet arra törekedni, hogy az iskola udvara egy kellemesen kialakított zöld terület legyen tele díszfákkal, orgonákkal, virágágyásokkal? Miért nem lehet inkább a kihelyezett virágosládákba életet lehelni, hogy ne csak a gazokat és a kiégett árvácskákat lássuk bennük? Miért nem lehet az iskola épületében is cserepes növényeket helyezni a folyosókra, vagy esetleg nincs elég idő a tanévben és nincs elég diák arra, hogy papírból vagy szalvétából készítsenek virágokat a dekorációhoz? Szerintem sokkal praktikusabb, főleg, hogy ezeket el lehet tenni az azt követő ballagásokra. A szívem szakadt meg, amikor azt láttam, hogy az udvaron minden korláton a kedvenc díszfám* ágai kókadoznak. Belegondoltam, hogy nézhet ki az a szerencsétlen fa, amelyiket egy ballagás kedvéért kopasztottak meg. Miért jó ez? Legalább szép lenne, de nem az. Remélem nem csak engem érint ennyire érzékenyen ez a téma.

Egyáltalán nem vallom magam egy zöld aktivistának, de nézzétek el nekem, ez rendkívül bosszant. Azt sem értem miért kell virágcsokrokra/szál virágokra költeni születésnapkor, névnapkor, évfordulókor, anyák napján, valentin napon, nőnapon, ballagáson stb. még hosszú sorokon keresztül sorolhatnám. Persze vannak kivételek, mert szokás, de nem kell túlzásokba esni. Én elhiszem, hogy szép meg romantikus egy csokor rózsa, de annyira szép cserepes törperózsákat lehet venni, és elárulok egy titkot: sokkal tovább életben marad. Ráadásul évelő, ami ugyebár azt jelenti, hogy attól még, hogy elhervad, a következő évben ismét virágot hoz. Tudom, tudom, ilyenkor jönnek a "De nálam minden növény meghal, nem tök mindegy, akkor, hogy cserepes vagy sem?" ... de valóban, teljesen mindegy ... azért ahhoz nem kell kertésznek lenni, hogy életben tartsunk egy virágot. Szerintem. Vagy ha mégis nehezünkre esik gondoskodni róla, akkor vegyünk valami "igénytelen" fajtát. Elég nagy a választék és különben is a Google jó barát. :)

Elnézést kérek, ha egy kicsit ingerültre sikerült ez a bejegyzés, nem okoskodásnak szántam, mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem azért nyílnak a virágok, hogy le tudjuk őket szedni és nézzük, ahogy elhervadnak a vázában. Hagyjuk őket a helyükön, gondozzuk, szeressük őket, higgyétek el mindenki lelkének jobb lesz úgy. Dekorációnak pedig annyi alternatíva létezik. Ha a ballagási (és egyéb) csokrokat nem is, legalább a díszítésnek szánt virágokat cseréljük le.



* A kedvenc díszfám a pirosvirágú galagonya (Crataegus laevigiata 'Paul's Scarlet'), melyről már egy korábbi bejegyzésben írtam nektek, sőt instagramon több képet is láthattok róla. 

Olvass tovább →