Pár héttel ezelőtt megosztottam egy képet a Facebook oldalon. Biztos sokan ismeritek a Gondoltad volna? nevű fb oldalt, ahol mindenféle érdekességet szoktak megosztani. Aznap egy olyan képet tettek közzé, amelyen az alábbi felirat állt: "Több mint 40 ország tantervéből távolították el a kézírás tanítását, hiszen a jövőt a számítógépekben látják.". Ez adta az alábbi írásom témáját ... vagy legalábbis ez indított el bennem egy elég hosszas gondolatmenetet.
Engem ez a mondat eléggé sokkolt. Tudtam, hogy vannak ilyen tervek, de annyira nem voltam képben, hogy tudjam, már sok helyen ezt be is vezették az oktatásba. Nem vagyok ellene a digitális világnak meg a technikai fejlődésnek, de ezt már túlzásnak tartom. Nem gondolom azt, hogy a kézzel írás ne lenne fontos.
Mivel nem szerettem volna téves és alaptalan dolgokat leírni, utánajártam, hogy pontosan mégis mi a helyzet ezzel kapcsolatban, és azt az infót találtam, hogy a finneknél a "(...) tanügyi tanács egyik tagja szerint az ország számára fontosabb a billentyűzet használatának elsajátítása. Minna Harmanen hozzátette, hogy valóban nagy kulturális változás a kézírás oktatásának mellőzése, de a mindennapi életben hasznosabb a gépelés képessége." (forrás). Ezt a hírt követően jött egy kis kiegészítés hozzá, amiben elmondták, hogy "Futótűzként terjedt a világháló hírportáljain, hogy nem fognak többé kézírást tanítani a finn iskolákban. A hír szerzője félreértésre alapozza a megjelent anyagot: nem tesz különbséget a folyóírás és a kézírás között, folyóírás helyett szinonimaként használja a kézírást. A kettő nem ugyanaz. A kézírás/kézzel történő írás egy nagyobb halmaz, ennek csak egy kisebb része a folyóírás, vagyis a leírt betűk folyamatos összekötése. A nyomtatott betűk használata vagy összekötés nélküli írás is kézírás. (...) Tehát: a finneknél felmerült annak lehetősége, hogy az alaptantervben nem lesz kötelező a folyóírás oktatása, az iskolák és tanárok azonban eldönthetik, hogy továbbra is tanítanak-e folyóírást. Viszont hangsúlyt fektetnének a gépírás oktatására. A program ráadásul még csak tervezet." (forrás). Ezek mind 2014-es cikkek. Elvileg ez a törvény 2016-ban lépett érvénybe Finnországban. Azt, hogy azóta mi a helyzet nem tudom, de nem is ez a lényeg. Engem most inkább az érdekel, hogy mi lenne, ha ... ?
Így, hogy már tudom mi a tényleges szitu azért jobb a helyzet, mert az elsőnek én is azt gondoltam, hogy magát a papírra történő kézzel írást akarják kivenni a tantervből. Ez így azért egy fokkal jobb, bár én el sem tudom képzelni, hogyan tudnék nem folyóírással írni. Ettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben mindez teljesen a feledésbe merül és drámaian fogalmazva méginkább a számítógépek fogják "uralni" az életünket. Mivel én nem a tabletek és okostelefonok világába születtem bele, hanem ezek később váltak életem részévé, nem mindig érzem teljesen helyénvaló dolognak, ha például a még írni-olvasni nem tudó gyerek kezében mindenféle elektronikai kütyük vannak. Tudom, hogy kellenek az újabb és modernebb nevelési módszerek, de én akkor sem gondolom, hogy a 3 évesnek tableten kell játszania. Fura az is, hogy a mai kisgyerekek szókincse már azóta, hogy megtanultak beszélni tartalmazza azokat a szavakat, amiket én csak tizenévesen ismertem meg. Számomra is néha nehéz beismerni, hogy azoknak a bizonyos "haladni kell a korral..." kezdetű közhelyekkel jövőknek igazuk van. (Figyelem, elvétve újabb közhelyek következnek!) A világ egyre gyorsabb ütemben változik és nekünk fel kell vennünk a nyúlcipőt ahhoz, hogy tartani tudjuk a tempót. Ma már nem számít előnynek a számítógépek ismerete, mint anno szüleinknek, sőt ma már nem hiszen azt sem, hogy előnyt jelentene számomra a nagy küzdelmek által megszerzett ECDL bizonyítványom, pedig középiskolában azt gondoltuk mekkora királyság, hogy nekünk van egy papírunk arról, hogytudjuk "tudjuk" kezelni pl. az Excelt vagy az Accesst. Tőlünk ma ez már alapvető elvárás, épp úgy, mint az angoltudás. Nem kuriózum, hanem szinte már alapműveltség. Ez néha megrémít, mert később mi fog számítani plusz előnynek? Eddig ezek azok voltak ... de mondjuk 20 év múlva?
A másik dolog, ami megrémít, hogy más dolgok válnak fontosabbá, sok minden, ami még most teljesen hétköznapi, lehet 30 év múlva már nem lesz az. Számomra még értékesek azok a dolgok (mint például a kézzel írás), ami nem biztos, hogy egy nálam fiatalabb generáció számára még szintén az lesz. Ezt pedig sokszor nem könnyű elfogadnom. Ha például arról van szó, hogy könyv vagy e-book, én habozás nélkül a könyvet választanám, és ugyanez vonatkozik a kézzel való írás és a gépelés esetére is. Nem akarom, hogy a világ teljesen eldigitalizálódjon. 100 év múlva majd úgy kell őrizgetni egyes dolgokat, mint manapság a népi hagyományokat? Fura belegondolni, mert ezek tekintetében eléggé konzervatív tudok lenni.
Vajon meddig lesznek fontosak a személyes kapcsolatok, ha már most is akadnak olyan barátok, akikkel a kényelem miatt már csak a Skype előtt "találkozik" az ember? Vajon meddig lesznek még könyvek vagy mikor jön el az a korszak, amikor iskolába se kötelező bejárni, hanem nyugodtan meg lehet hallgatni otthon az órákat a neten? Manapság is sokszor érzem azt, hogy kezdünk elszemélytelenedni, mert sokkal egyszerűbb ráírni a másikra, ahelyett, hogy valahol találkoznánk. A közösségi oldalak nélkül meg már lassan élni sem lehet, ugyanis azon keresztül tud informálódni az ember ha iskolába jár, hiszen ott vannak mindenféle iskolai közösségek, és sok esetben már a tanárok is azon keresztül kommunikálnak az osztályokkal, csoportokkal. Ha nem vagy facebook felhasználó el vagy veszve ... ha csak nincs valaki, aki továbbítja neked az infókat ... és még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi vitát generál a chates beszélgetés ...
Mondhatja nekem bárki, hogy nem szabad a fejlődés útjába állni, de ennek sem csak pozitív hatásai vannak. Félreértés ne essék, nem vagyok ellene, de úgy érzem vannak bizonyos területei az életnek, amit úgy kellene hagyni, ahogy van. Nem kell minden téren digitalizálódni és gyökeres változásokat előidézni. A kézzel írás is egy ilyen dolog. Személyesebb és egyedibb. Nem szeretném, ha x év múlva valamikor a jövőben valaki úgy döntene, hogy felesleges, tanuljunk meg gépelni és kész.
Engem ez a mondat eléggé sokkolt. Tudtam, hogy vannak ilyen tervek, de annyira nem voltam képben, hogy tudjam, már sok helyen ezt be is vezették az oktatásba. Nem vagyok ellene a digitális világnak meg a technikai fejlődésnek, de ezt már túlzásnak tartom. Nem gondolom azt, hogy a kézzel írás ne lenne fontos.
Mivel nem szerettem volna téves és alaptalan dolgokat leírni, utánajártam, hogy pontosan mégis mi a helyzet ezzel kapcsolatban, és azt az infót találtam, hogy a finneknél a "(...) tanügyi tanács egyik tagja szerint az ország számára fontosabb a billentyűzet használatának elsajátítása. Minna Harmanen hozzátette, hogy valóban nagy kulturális változás a kézírás oktatásának mellőzése, de a mindennapi életben hasznosabb a gépelés képessége." (forrás). Ezt a hírt követően jött egy kis kiegészítés hozzá, amiben elmondták, hogy "Futótűzként terjedt a világháló hírportáljain, hogy nem fognak többé kézírást tanítani a finn iskolákban. A hír szerzője félreértésre alapozza a megjelent anyagot: nem tesz különbséget a folyóírás és a kézírás között, folyóírás helyett szinonimaként használja a kézírást. A kettő nem ugyanaz. A kézírás/kézzel történő írás egy nagyobb halmaz, ennek csak egy kisebb része a folyóírás, vagyis a leírt betűk folyamatos összekötése. A nyomtatott betűk használata vagy összekötés nélküli írás is kézírás. (...) Tehát: a finneknél felmerült annak lehetősége, hogy az alaptantervben nem lesz kötelező a folyóírás oktatása, az iskolák és tanárok azonban eldönthetik, hogy továbbra is tanítanak-e folyóírást. Viszont hangsúlyt fektetnének a gépírás oktatására. A program ráadásul még csak tervezet." (forrás). Ezek mind 2014-es cikkek. Elvileg ez a törvény 2016-ban lépett érvénybe Finnországban. Azt, hogy azóta mi a helyzet nem tudom, de nem is ez a lényeg. Engem most inkább az érdekel, hogy mi lenne, ha ... ?
Így, hogy már tudom mi a tényleges szitu azért jobb a helyzet, mert az elsőnek én is azt gondoltam, hogy magát a papírra történő kézzel írást akarják kivenni a tantervből. Ez így azért egy fokkal jobb, bár én el sem tudom képzelni, hogyan tudnék nem folyóírással írni. Ettől függetlenül nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben mindez teljesen a feledésbe merül és drámaian fogalmazva méginkább a számítógépek fogják "uralni" az életünket. Mivel én nem a tabletek és okostelefonok világába születtem bele, hanem ezek később váltak életem részévé, nem mindig érzem teljesen helyénvaló dolognak, ha például a még írni-olvasni nem tudó gyerek kezében mindenféle elektronikai kütyük vannak. Tudom, hogy kellenek az újabb és modernebb nevelési módszerek, de én akkor sem gondolom, hogy a 3 évesnek tableten kell játszania. Fura az is, hogy a mai kisgyerekek szókincse már azóta, hogy megtanultak beszélni tartalmazza azokat a szavakat, amiket én csak tizenévesen ismertem meg. Számomra is néha nehéz beismerni, hogy azoknak a bizonyos "haladni kell a korral..." kezdetű közhelyekkel jövőknek igazuk van. (Figyelem, elvétve újabb közhelyek következnek!) A világ egyre gyorsabb ütemben változik és nekünk fel kell vennünk a nyúlcipőt ahhoz, hogy tartani tudjuk a tempót. Ma már nem számít előnynek a számítógépek ismerete, mint anno szüleinknek, sőt ma már nem hiszen azt sem, hogy előnyt jelentene számomra a nagy küzdelmek által megszerzett ECDL bizonyítványom, pedig középiskolában azt gondoltuk mekkora királyság, hogy nekünk van egy papírunk arról, hogy
A másik dolog, ami megrémít, hogy más dolgok válnak fontosabbá, sok minden, ami még most teljesen hétköznapi, lehet 30 év múlva már nem lesz az. Számomra még értékesek azok a dolgok (mint például a kézzel írás), ami nem biztos, hogy egy nálam fiatalabb generáció számára még szintén az lesz. Ezt pedig sokszor nem könnyű elfogadnom. Ha például arról van szó, hogy könyv vagy e-book, én habozás nélkül a könyvet választanám, és ugyanez vonatkozik a kézzel való írás és a gépelés esetére is. Nem akarom, hogy a világ teljesen eldigitalizálódjon. 100 év múlva majd úgy kell őrizgetni egyes dolgokat, mint manapság a népi hagyományokat? Fura belegondolni, mert ezek tekintetében eléggé konzervatív tudok lenni.
Vajon meddig lesznek fontosak a személyes kapcsolatok, ha már most is akadnak olyan barátok, akikkel a kényelem miatt már csak a Skype előtt "találkozik" az ember? Vajon meddig lesznek még könyvek vagy mikor jön el az a korszak, amikor iskolába se kötelező bejárni, hanem nyugodtan meg lehet hallgatni otthon az órákat a neten? Manapság is sokszor érzem azt, hogy kezdünk elszemélytelenedni, mert sokkal egyszerűbb ráírni a másikra, ahelyett, hogy valahol találkoznánk. A közösségi oldalak nélkül meg már lassan élni sem lehet, ugyanis azon keresztül tud informálódni az ember ha iskolába jár, hiszen ott vannak mindenféle iskolai közösségek, és sok esetben már a tanárok is azon keresztül kommunikálnak az osztályokkal, csoportokkal. Ha nem vagy facebook felhasználó el vagy veszve ... ha csak nincs valaki, aki továbbítja neked az infókat ... és még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi vitát generál a chates beszélgetés ...
Mondhatja nekem bárki, hogy nem szabad a fejlődés útjába állni, de ennek sem csak pozitív hatásai vannak. Félreértés ne essék, nem vagyok ellene, de úgy érzem vannak bizonyos területei az életnek, amit úgy kellene hagyni, ahogy van. Nem kell minden téren digitalizálódni és gyökeres változásokat előidézni. A kézzel írás is egy ilyen dolog. Személyesebb és egyedibb. Nem szeretném, ha x év múlva valamikor a jövőben valaki úgy döntene, hogy felesleges, tanuljunk meg gépelni és kész.
Na de régen iniciálékat írtak lúdtollal, ma már ezt a hagyományt sem ápoljuk, nincsenek szövőszékek ahova összegyűlnek az asszonyok, pedig lehet ők azt nem tudták volna elképzelni, hogy mi inkább LEGO-zunk. :)
VálaszTörlés