Tippek kezdő színházbajáróknak

Sokszor tették már fel nekem, mint "nagy színházrajongónak" a kérdést, hogy hova érdemes menni és mit érdemes megnézni akkor, ha előtte még sohasem voltál színházban. Ez laikusként kicsit olyan, mint melyik szállodába foglaljunk szobát. Ha korábban nincs ezzel kapcsolatos tapasztalata az embernek, nem könnyű a döntés, hiszen minden színház más és más stílusú előadásokat mutat be, más színészgárdával dolgozik és habár mindenki a legjobbra törekszik, nem mindenhol játszanak olyan darabokat, ami a közönség döntő többségének tetszik. Én magam is jól tudom mely előadások a megosztóak és melyek azok, amik nagy valószínűséggel tetszeni fognak. Nagyjából ismerem már a rendezőket, színészeket, tudom kivel kapcsolatban mire számíthatok, így az esetek 90%-ában nem ér negatív csalódás.
forrás


Mégis mit szoktam erre a kérdésre válaszolni? 
  • Elsősorban azt javaslom gondolkozz el azon, melyik az a műfaj, ami szerinted a legközelebb áll hozzád. Viszonyíthatsz filmekhez is. A prózai dolgokat szereted jobban, vagy nem riadsz vissza egy kis musicaltől sem? Tetszenek a komolyabb, drámai történetek vagy esetleg maradnál inkább a könnyed vígjátékoknál?
  • Ha ezzel megvagyunk, azt is érdemes eldönteni, hogy mennyire vagy konzervatív rendezésügyileg. Itt most arra gondolok, hogy ha esetleg a Rómeó és Júliát vesszük példaként, akkor melyik film tetszett jobban: az eredeti vagy a Leonardo DiCaprio-féle felújított és modernebb világba helyezett változat? Én például az a típusú néző vagyok, aki ha egy klasszikus műről van szó, inkább marad a korhű vagy ahhoz nagyon közelítő látványvilágnál és a szlengektől mentes szövegkönyvnél, mint a mai korba átültetett felújításnál. Ez a kérdés tényleg nagyon fontos, ugyanis talán a rendezésen múlik leginkább, hogy mennyire fog tetszeni az előadás. Ezt én az előadás képek és videók nézegetésével szoktam mérlegelni.
  • Sokak számára pedig az is fontos, hogy hány szereplő játszik a darabban. Van aki az egy vagy kevés szereplős előadásokat szereti, valakit azonban az sem zavar ha 10 színész van egyszerre a színpadon.
  • Végső soron pedig az sem mellékes, hogy miről is szól az előadás. :) 
Most pedig, hogy könnyebben tudjatok választani a már általam nagyrészt "kitapasztalt" színházak közül, hova érdemes menni, leírom az ezzel kapcsolatos tippeimet.

Ha a musicalek és operettek szerelmesei vagytok, akkor számotokra a legjobb választás a Budapesti Operettszínház, ami a hazai zenés színház fellegvára. Itt nincsenek prózai előadások, minden csakis a zenéről szól. Mindenki találhat kedvére valót 0-99 éves korig. Vannak szuper gyermek előadások (pl. Oszi-boszi, Mesemusicalek, Erdei kalamajka, Szegény Dzsoni és Árnika), vannak olyan darabok, amik passzolhatnak az iskolában tanult irodalmi/történelmi/művészeti/média témakörökhöz (pl. Abigél, Elfújta a szél, Frida, Ének az esőben), vagy csak szimplán szórakoztatóak (pl. Amerikai komédia, Apáca show, Nők az idegösszeomlás szélén). És vannak az operettek, ami lehet klasszikus nagyoperett (pl. Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Víg özvegy) vagy könnyedebb, kicsit talán alternatívabbak, mint például a Chicagoi hercegnő vagy az Én és a kisöcsém. 

Ha szintén a zenés műfajnál maradnátok és esetleg nem tetszik az Operettszínház repertoárja, érdemes körbenézni a Madách Színház oldalán is. Itt is vannak nagy klasszikusabb musicalek (pl. Anna Karenina, Nyomorultak, Operaház fantomja), de nagyrészt inkább könnyedebb, szórakoztató előadások közül tudsz választani (pl. Macskák, Mamma mia, Rocksuli, Csoportterápia). A Madách az Operettel ellentétben prózai előadásokat is játszik, ezeket is bátran tudom ajánlani. Ilyen például a Szerelmes Shakespeare vagy az Ügyes kis hazugságok. 

Ha a klasszikusabb irodalmi műveket részesíted előnyben és nem riadsz meg a modernebb rendezésektől sem, akkor a Vígszínház az igazán neked való hely. Itt is vannak zenés és prózai művek egyaránt Shakespeare Szentivánéji álmától kezdve, Tolsztoj Háború és békéjén át egészen Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művéig. A repertoár nagyon változatos, hisz a felsoroltakon kívül igazi zenés közönségsikereket is játszanak, többek közt a legendás Padlást és a Dzsungel könyvét is ... és természetesen a Pál utcai fiúkról sem szabad megfeledkezni. (Az utóbbi előadásról korábban már írtam egy ajánlót >> itt <<)

Ha minőségi, tartalmas, izgalmas, szórakoztató és tényleg igazán jó prózai előadásokra vágytok, akkor ne hagyjátok figyelmen kívül az Orlai Produkció darabjait sem. Ők elsősorban a Belvárosi Színházban játszanak népszerűbbnél népszerűbb színészgárdával. Például ha te is nagyon szereted Szabó Kimmel Tamást és Kovács Patríciát, őket talán itt láthatjátok legtöbbször a színpadon - sokszor egymás partnereként. Kedvencem volt eddig a Száll a kakukk a fészkére, a Várj míg sötét lesz, a Bocs, félrement és a Három esős nap című előadás. Zseniálisak voltak. 

Én ezeket a színházakat tapasztaltam ki eddig, de ettől függetlenül bátran "teszteljetek" más helyeket is, például a Centrál Színház és a Játékszín is tök jó előadásokat szokott bemutatni, viszont ezekről nincs saját tapasztalatom, így csak mások véleményét tudom tolmácsolni. A Lepkegyűjtőről és a Függöny fel előadásról eddig csak jókat hallottam, illetve van egy Hajmeresztő című interaktív jellegű darab is, ahol a történéseket részben a nézők is irányíthatják. Szerintem ez nagyon izgalmasan hangzik.

Jegyárakkal kapcsolatban pedig azt tanácsolom, ha jó a szemetek nem kell megriadni a hátsó soroktól, én rendszerint ott ülök és eddig még mindig tökéletesen láttam. Emelet, földszint egyaránt tök jó, egyedül arra figyeljetek, hogy ha fent ültök inkább a nézőtér közepe felé orientálódjatok, a legeslegszéléről sokszor korlátozottan lehet látni. Sajnos változó hol mennyibe kerül a jegy, én az Operettben 3000 Ft alatt szoktam venni, a Belvárosiba viszont már hasonló helyre 3900 Ft-ba kerül. A felsorolt színházak közül a Madách talán a legdrágább, a többi a Belvárosival hasonló áron  adja a jegyeket. Én úgy gondolom ahhoz, hogy az előadás élvezhető legyen nem szükséges az első sorokban ülni, hátrébb pont ugyanolyan jó, de ez mindenkinél másképp van, ki kell tapasztalni kinek melyik hely a legszimpatikusabb.

Ha unod az amerikai filmeket

Attól függetlenül, hogy a hozzám legközelebb álló műfaj a thriller és a krimi, időközönként jól esik egy-egy könnyed filmet is nézni. Ezek habár sok esetben komoly mondanivalót tartalmaznak és ugyanúgy hatást gyakorolnak a lelki világomra, mégis egyfajta felüdülést hoznak a hétköznapjaimba. Ilyenkor jönnek a romantikus (vagy "sima") vígjátékok, családi filmek vagy mesék. Imádom a kutyás filmeket és nem meglepő módon a zenés-táncos műfajoktól sem riadok vissza. 

Sokakkal ellentétben azonban én egyre több alkalommal csalódom az amerikai vígjátékokban, nekem valahogy nem jönnek be a perverz poénok, valamint a trágár beszéd sem a kedvencem. Emiatt kénytelen vagyok alternatívákat keresni, és én ezeket sokszor Hollywoodon kívül, részben a francia vagy német filmipar falain belül találom meg. Középiskolai éveim alatt a francia órákon a tanárnő több filmet is mutatott, és ezeket a mai napig szívesen nézem meg. Van bennük valami, ami nekem sok más filmből hiányzik. Olyan történetek ezek, amik emberségre, kedvességre és jóindulatra tanítanak, megmutatják a nézőknek, hogy igenis felelősséggel vagyunk embertársaink felé.

1. Kóristák (2004)

1949-ben, Franciaországban járunk. Clément Mathieu, a munkanélküli zenetanár elvállal egy felügyelő-tanári állást egy nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott nevelőintézetben. Az igazgató, Monsieur Rachin által alkalmazott szigorú és rideg, úgynevezett "Akció, Reakció!" nevelési módszer megdöbbenti az új tanárt. Elhatározza, hogy a zene szeretetének megtanításával és a közös éneklés élményével megváltoztatja a bent lakó gyermekek szürke hétköznapjait. A felügyelő figyelmessége, tapintatossága, illetve a zene mágikus ereje bizalmat ébreszt a fiúkban. A kegyetlen iskolaigazgatóval folytatott harc során Mathieu-ben cinkostársukra lelnek, hisz ő az első, aki emberségesen bánik velük, és Rachin igazgató előtt bátran fel is vállalja ezt. 
forrás


2. A pillangó (2002)

Julien, a magányos özvegyember életét kedvenc hobbija, a lepkegyűjtés teszi izgalmassá. Egy nap egy egyedülálló anya és nyolcéves lánya költözik a férfi szomszédságába. Mivel a nő sokat dolgozik és ritkán van otthon, kislánya, Elsa gyakran látogatja meg Julient. Egyszer azonban, mikor a férfi elindul, hogy megkeressen egy ritka lepkét (mely csak 72 órát él), Elsa úgy dönt, hogy Julien beleegyezése nélkül csatlakozik a kiránduláshoz. A férfinak nincs más választása, a kislánnyal együtt kell megtalálnia Isabellát, a különleges lepkefajt. Többet nem szívesen mesélnék el a történetről, nem szeretném minden momentumát elárulni. Szerintem ez egy kedves, szívet melengető film, amely egyszerre tárja elénk egy magányos és kíváncsi kislány, valamint egy már kissé magába forduló és magát mogorvának mutató idős ember lelkét.
forrás


3.  Edmond Batignole (2002)

1942-ben, Párizsban járunk. Edmond Batignole egy visszahúzódó, konfliktuskerülő ember. (Annak, aki már látta a Kóristák című filmet, ismerős lehet főhősünk.) Hentesüzletének egyedüli fizetőképes ügyfelei már csak a náci tisztek maradtak. Amikor két sonka ellopása ügyében megvádol egy zsidó származású kisgyermeket, akaratlanul is felhívja rájuk a megszálló németek figyelmét. A családot ennek következtében deportálják, Batignolék pedig a céltudatos feleség nyomására beköltöznek az üresen maradt nagyobb házba. Egy napon váratlan esemény történik: az elhurcolt család gyermeke, Simon kopogtat ajtajukon. Edmond szíve megesik rajta, így úgy dönt elszállásolja, de az elkövetkezendő napokban azon kapja magát, hogy egyre többen lesznek. A férfi kétségbeesetten próbál megszabadulni tőlük, azonban idővel rájön, hogy neki magának kell cselekednie. Kalandos útjuk számtalan veszélyt és akadályt tartogat számukra, azonban főhősünk nem adja fel, hiszen a gyerekek a szívéhez nőttek és felelősséget érez irántuk.
forrás


4. Beliér család (2014)

Az alábbi film a korábban felsoroltakkal ellentétben nem "idegen" embertársainkkal szembeni felelősségvállalásról szól, itt egy speciális család hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést. A Beliér család különlegessége, hogy a szülők és főszereplőnk, Paula fiútestvére is süket-némaként született. Paula kötelességének tartja, hogy segítse családját, vezesse sajtkészítéssel és azok forgalmazásával foglalkozó vállalkozásukat. Úgy érzi egyedül nem boldogulnának a világban. Egy nap jelentkezik az iskolai kórusba, ahol a kissé fura módszerekkel oktató tanára forszírozni kezdi a lány énekzenei tehetséggondozását, ugyanis nagyon szép hangi adottságokkal áldotta meg az élet. Az egész filmet egy belső vívódás kíséri végig, ugyanis Paula esélyes bekerülni egy párizsi zenei intézménybe, azonban nem szeretné magára hagyni családját. Kedves és tanulságos történet elengedésről, felelősségről és a család felé irányuló önzetlen szeretetről. A komoly mondanivalók mellett rendkívül szórakoztató családi filmről van szó. Azoknak pedig, akik szeretik a francia sanzonokat, különösen ajánlom.
forrás
5. Belle és Sebastian (2013)

Történetünk a II. világháború idején játszódik az Alpokban. Főhősünk, Sébastien egy hegyi faluban él nevelőszüleivel. A családban nem érzi jól magát, barátai sincsenek, így magányosan telnek napjai. Egy nap azonban összetalálkozik Bellével, a vadnak hitt nagy, fehér bernáthegyi kutyával. Az elhagyatottság érzése és a szeretet hiánya következtében nagyon hamar szoros barátság alakul ki köztük, ám a háború idején szőtt kapcsolatok megpróbáltatásoknak vannak kitéve. Azonban a nácik okozta zűrzavart és a falubéliek rosszindulatú hozzáállását, szerencsére kiállja a barátságuk. Közös kalandjaik során megtanulják milyen is az igazi barátság, azt, hogy milyen érzés tartozni valakihez, akire nyugodt szívvel rábízhatod akár az életedet is.
forrás


+1. Vakrandim az élettel (2017)

A változatosság kedvéért megtörve a francia filmek sorát, hoztam nektek egy igaz történeten alapuló német készítésű alkotást. Ha eddig nem hittél a csodákban, miszerint minden akarat, elhivatottság és alázat kérdése, akkor most itt az élő bizonyíték, hogy valóban nem létezik lehetetlen. Ez az indiai származású fiatalember gyermekkora óta egy szállodában szeretne dolgozni, elmondása szerint a cél elérése érdekében bármire képes. Az élet azonban közbeszól, 95%-os vakságot állapítanak meg nála, ami miatt sorra kapja az elutasításokat. Egy nap ezt megelégeli és diagnózisát eltitkolva jelentkezik egy 5 csillagos szállodába. Olyannyira sikerül neki a titkolózás, hogy a vezetőknek fel sem tűnik semmi szokatlan. Ez egy csodálatos történet arról, hogy lehetetlen nem létezik, még fogyatékossággal élve is elérhetjük a céljainkat. A siker kulcsa csupán annyi, hogy kitarónak és elhivatottnak kell lenni.  



Remélem kicsit kedvet kaptatok az európai filmekhez, higgyétek ezekben van valami, ami az amerikai alkotásokból hiányzik. Valami, ami megmelengeti a szívedet és elgondolkodtat ... közben pedig még szórakoztat is. Ne hagyjátok ki ezeket, én teljes szívemből ajánlom mindenkinek.



-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha további filmajánlókat és/vagy sorozatajánlókat olvasnál a blogon, az alábbi bejegyzéseket ajánlom a figyelmedbe: