Sorozatajánló

Egyedül valamiért ritkán nézek filmet vagy sorozatot. Mióta barátommal együtt vagyunk, kb azóta érzem azt, hogy képben vagyok az aktuális filmekkel, sorozatokkal, korábban ez nálam nem volt ennyire rendszeres program. Aztán talán az utóbbi 2 évben szoktunk rá húgommal, hogy nem csak külön-külön, de együtt is megnézzünk sorozatokat. Így még inkább szélesedett a repertoár, mert amíg barátommal nézzük a thrillereket, krimiket, húgommal a kicsit csajosabb vonalat sem kell hanyagolnom. 

Korábban már írtam nektek két sorozatajánlót is, egyik a Szolgálólány meséjéről, másik pedig a Hatalmas kis hazugságokról szólt, ha még nem olvastátok mindenképp tegyétek meg. Ezeket is nagyon szerettem, és nagy örömömre mindkettőnek hamarosan érkezik a folytatása. Ezúttal próbáltam nektek olyan sorozatokat hozni, amik talán nem annyira ismertek, vagy legalábbis nem olyanok, amik a csapból is folynak - vegyük példának a Pretty little liars-t. Az tipikusan olyan, amiről minden második blogon olvasni egy ajánlót, ezekről viszont (szerintem) nem nagyon hallani. Aztán lehet csak az én figyelmemet kerülte el. :) Nah de jöjjön is az ajánló!

1. Bosszú (Revenge)

Ez most a legfrissebb sorozatélményem, pedig nem egy új darabról beszélünk, ha jól tudom 2014-ben lett vége. Teljesen véletlenül találtam rá és engem rögtön megfogott a sztori, korábban hasonló, bosszúról szóló sorozatot még nem láttam. Röviden és tömören erről szól: "Emily Thorne sok év után visszatér abba a tengerparti nyaralóba, ahol kislányként egy felejthetetlen nyarat töltött apjával, David Clarke-kal, akit a szeme láttára tartóztattak le igaztalan vádakkal. Emily egyetlen barátnője, Ashley segítségével hamar ismeretségbe lép a gazdagok és sikeresek osztályának helyi hatalmasságával, a csak Viktória királynőként emlegetett Victoria Graysonnal. Emily felhőtlen szórakozásra vágyó, gondtalan ifjú hölgynek tűnik, de valójában minden lépése egy tervszerűen felépített bosszúhadjáratba illeszkedik, amelyet egymaga visz végbe kíméletlen következetességgel." - írja a port.hu. Úgy gondolom egy nagyon jól kitalált történet, tele fordulatokkal. A Monte Cristo grófja egyfajta újragondolásának tekintik. Ha valakit nem rémiszt meg, hogy 4x átlagosan 22 részből áll, ne hagyja ki.



2. Elfeledve (Absentia)

Ez egy nagyjából 13 részes kis thriller-sorozat, amiben a Castle című sorozatból is ismert Stana Katic a főszereplő. Miről szól? "A történet középpontjában Emily Byrne FBI ügynök áll, aki nyomtalanul eltűnik egy sorozatgyilkos üldözése közben, ezért halottnak nyilvánítják. Hat év elteltével, élve találnak rá egy erdei faházban. Részleges amnéziában szenved és fogalma sincs arról, mi történt vele az eltelt időben. Hazatér, de semmit sem talál régi életéből, szintén FBI ügynök férje (Patrick Heusinger) újranősült, kisfia meg sem ismeri, és hamarosan újabb gyilkossági ügybe keveredik, miközben nem bízhat senkiben és korábbi kollégái is ellene fordulnak (forrás)." Nekem nagyon megtetszett a téma, illetve én a Castle-t és Emily-t is szerettem, szóval nem volt kérdés, hogy megnézzem-e. Sokan a kommentekben azt írják, hogy kiszámítható és nincs alaposan átgondolva, de nekem nem volt ilyesmi tapasztalatom - mondjuk azt be kell vallani, hogy én általában nem szoktam megfejteni a legnyilvánvalóbb eseteket sem. Szóval lehet ezt azoknak nem annyira ajánlom, akik előre kitalálják a történéseket. 



3. Sötét árvák (Orphan black)

Erre a sorozatra is teljesen véletlenül akadtam rá, és elsőnek nem is voltam benne biztos, hogy tetszeni fog. Aztán komolyan mondom az első résztől kezdve fenn tartotta a figyelmemet: izgalmas és fordulatos. 4 évadból áll, mi eddig ebből 3-mat néztem meg, a 4.-et még várom, hogy szinkronizálják. Így esténként nem szeretek feliratokkal bíbelődni, főleg, hogy közben néha mást is csinálok. Szóval várok egy kicsit. Nah de térjünk a lényegre. Mi a sztori? Röviden és tömören arról szól, hogy van egy lány, Sarah, aki szemtanúja volt egy öngyilkosságnak. Eddig semmi extra, azonban mikor a halott lány cuccai között kutat és meglátja az iratait, észreveszi, hogy mekkora köztük a hasonlóság. Mintha ikrek lennének. Mivel Sarah élete jelenleg romokban hever, úgy gondolja felveszi ennek a lánynak a személyazonosságát, azonban arra nem számított, hogy ezzel hatalmas összeesküvés részesévé válik. Nincs visszaút, kiderül, hogy egy génmanipulációs kísérlet egyik alanya. Talán furán hangzik és akik nem annyira szeretik a fantasy világát, elsőre tartózkodni fognak tőle, de higgyétek el, én is inkább a realitáshoz közelítő történeteket szeretem, és ez ettől függetlenül nagyon tetszett. Érdekes, izgalmas, szórakoztató, megdöbbentő és elgondolkodtató. Olyan témákat boncolgat, amiknek igenis van aktualitásuk: vajon ártatlan emberek élete is feláldozható a tudomány oltárán? 


4. Westworld

A Westworld szerintem azoknál telitalálat, akik egyszerre szeretik a vadnyugat világát és a robotos fantasy történeteket. Kicsit nehéz műfajilag behatárolni, mert vannak benne akciójelenetek, valamint a thrillerekre jellemző vonások is. A neten is többféle besorolás található. A történet egy mesterséges világban játszódik, ahová az életunt gazdagok menekülnek. Ez egy olyan hely, ahol robotok "élnek" és az oda látogatók kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő robotok közbeszólnának. Vannak, akik szerint kissé vonatott, de engem ez nem feltétlen szokott zavarni, a thrillerek többsége ilyen. Szerintem nagyon érdekes a sztori meg az egész ötlet és ez a mesterséges intelligencia kérdés is elgondolkodtató. Ennek a sorozatnak hamarosan látható majd az új évada, ami a vélemények szerint izgalmasabb lesz, mint az első. Kíváncsian várom.



5. Alias Grace

Az Alias Grace az előzőekhez képest teljesen más típusú sorozat, ez az 1800-es években játszódik és valós történelmi eseményeken alapul. "A Kanadába emigrált Grace Markot gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Védője Grace elmeállapotára hivatkozva eléri, hogy ne kötél általi halálra, csupán életfogytiglanra ítéljék. Sokan vannak meggyőződve arról, hogy gonosz és őrült teremtés, de ugyanennyien az ellenkezőjéről is: ártatlan teremtés, aki a körülmények áldozata lett. Egy fiatal és feltörekvő orvos elhatározza, hogy kideríti az igazságot, ezért hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre inkább megnyílik neki, ám azt állítja, a gyilkosságból semmire sem emlékszik... (forrás)" Szerintem nagyon jó a sztori, és nekem a sorozat is tetszett, szeretem az ehhez hasonló kosztümös filmes világot. Elsősorban azoknak ajánlom, akik nem riadnak meg egy kis kegyetlenségtől, ugyanis a főszereplő lány elég sok viszontagságon megy keresztül. Nem egy könnyen emészthető történet, de ez ne tántorítson el senkit sem. 


+ 1. Black mirror

Eredetileg egy 5 sorozatból álló ajánlót terveztem, de ezt sem hagyhattam ki a sorból. Ez egy 4 + 1 évados sorozat, melynek részei csak annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy mindegyik egy (sokszor nem is olyan távoli) jövőben játszódnak, ahol az emberek életét nagyban befolyásolja az információs társadalom és a rohamos technológiai fejlődés. A sorozat ezeknek a társadalomra ható veszélyeit mutatja be. Ez egy igazi tükör a világ felé, felénk, ami remélhetőleg sokunkat rávilágít arra, hogy nem szabad ész nélkül használni például a közösségi média felületeit. Ez elcsépeltnek hangzik, de ha megnéztek egy-egy részt rájöttök miről is beszélek pontosan. 

Próbáltam változatos ajánlót összeállítani nektek, de azért az észrevehető, hogy szeretem az elgondolkodtató, nehezebb témájú történeteket és nem igen nézek vígjátékokat. Majd legközelebb talán sikerül más jellegűeket is hoznom, de remélem azért nem csak én vagyok az egyetlen, aki ezeket preferálja. 

3 József Attila vers a költészet napjára

Szerintem az senkinek sem újdonság, hogy József Attila nagy kedvencem, mivel több bejegyzésben és Facebook posztban emlitettem (például itt) már. Sokat gondolkodtam mi lenne a legjobb bejegyzés a költészet napjára, elsőnek 5 különböző költőtől szerettem volna verset megosztani veletek, aztán mikor József Attilára került a sor (ő ebből a listából kihagyhatatlan! főleg, hogy ezen a napon van a születésének évfordulója) rájöttem túl sok verset szeretek tőle és nem tudom kiválasztani a kedvencemet. Tehát nagy belső őrlődések után úgy döntöttem ez a bejegyzés csak róla fog szólni, írok egy TOP3 listát, és kiegészítésképpen a Facebook oldalon megosztok veletek más költőktől is verseket. 

A versek végén belinkelem azok Én, József Attila című musicalbeli megzenésített változatait. Hallgassátok meg, mert mindegyik zseniális. Lehet nem véletlen, hogy mindhárom kedvenc versem szerepel a színházi előadásban is. 

forrás: itt

1. Thomas Mann üdvözlése (1937)

Emlékszem sokáig Thomas Mann üldözése címen neveztem ezt a verset és nem is értettem hol van ebben üldözés, de hát gondoltam lehet csak én nem tudok olvasni a sorok köztk Aztán rövid időn belül rájöttem, hogy csak olvasni nem tudok. Sajnos ez a vers nem szerepelt a tananyagban, de mivel engem nagyon érdekelt és kíváncsi voltam miről is szól valójában, modern diák lévén ráírtam messengeren a Tanárnőre, amire ő (remélem) örömmel válaszolt. :) A versnek nagy vonalakban a lényege, hogy mikor Thomas Mann Magyarországra érkezett, József Attila ezt a verset írta a tiszteletére. Felnézett rá. A mű legfőbb üzenete az utolsó mondatban rejlik: "Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait." Mit is jelent ez? "József Attila az európai kultúra bukását vizionálja. A szellemi sötétségben már csak néhány kivételes alkotó csillaga tündököl - köztük legfényesebben Thomas Manné (forrás)." (meghallgatom)

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban, 
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: 
így kérünk: Ülj le közénk és mesélj. 
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, 
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt 
s együtt vagyunk veled mindannyian, 
kinek emberhez méltó gondja van. 
Te jól tudod, a költő sose lódit: 
az igazat mondd, ne csak a valódit, 
a fényt, amelytől világlik agyunk, 
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. 
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, 
hadd lássunk át magunkon itt ez estén. 
Párnás szavadon át nem üt a zaj - 
mesélj arról, mi a szép, mi a baj, 
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. 
Most temettük el szegény Kosztolányit 
s az emberségen, mint rajta a rák, 
nem egy szörny-állam iszonyata rág 
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, 
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék, 
fő-e uj méreg, mely közénk hatol - 
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?... 
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, 
de mi férfiak férfiak maradjunk 
és nők a nők - szabadok, kedvesek 
- s mind ember, mert az egyre kevesebb... 
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. 
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen 
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt 
fehérek közt egy európait.

2. Áldalak búval, vigalommal (1927)

A második nagy kedvenc versem a költőtől egy olyan szerelmes vers, amit szerintem az iskolában meg sem említenek, pedig az egyik leggyönyörűbb alkotása. Ezt a verset egy Wallesz Luca nevű, akkor mindössze 16 éves leányzónak írta, ő volt a költő első múzsája. Ez, ahogy szerintem a műből is kiderül egy mondhatni plátói szerelem volt, ugyanis Luca kedvelte Attilát, de a személyiségéhez nem vonzódott. Ez nem volt egyedülálló eset a pszichológiai gondokkal is küzdő költő életében, mindenesetre a vers nagyon szép, mint ahogy a többi szerelmi vallomása is. (meghallgatom)


Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
buzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szivemhez szívvel keveredsz-e, -
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szivére borítja.

3. Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)

Az utolsó versei egyike, az úgynevezett utolsó vershármas egyike. Ez egy amolyan önmegszólító vers, melyet a költő saját magának címet. Fő üzenete talán a "Légy, ami lennél: férfi" sor. Úgy hiszi nem tudta megvalósítani önmagát és ezt az is okozhatta, hogy a társadalom sem kínált megfelelő szerepet számára. Előtör belőle a Flóra-kapcsolat kudarca, értéktelennek érzi az életét és megkérdőjelezi sikereit, egyedüli kiútnak a halált látja. Elég lehangoló, tudom, de nekem akkor is tetszik és az Én, József Attila-beli megzenesítése egyszerűen zseniális. (meghallgatom)

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.


További kedvenc verseim tőle: Nagyon fáj, Jön a vihar, Kopogtatás nélkül, Ha nem szorítsz, Talán eltűnök hirtelen, Csak az olvassa. Olvassátok el ezeket is! Remélem, hogy tetszett ez a kis költészet napi bejegyzés, én nagyon szeretem a verseket, József Attila pedig kifejezetten a kedvencem és bízom benne sikerült egy kicsit közelebb hoznom hozzátok. És ne felejtsétek el megnézni a Facebookon posztolt verseket se! 

TOP5 kedvenc tavaszi sétálóhelyem

Minden évben a legjobban a tavasz beköszöntét várom, mert imádok gyönyörködni a virágzó fákban, a tulipánokban és minden egyéb zöldellő, a természetet színesítő növénykében. Arra gondoltam, hogy összegyűjtöm nektek az 5 kedvenc helyemet a fővárosban, ahol nagyon nagyon szeretek így április-május környékén sétálni és gyönyörködni az ébredő természet csodáiban. Nekem ez a két hónap a kedvencem. Egyik hely sem lesz kuriózum, hiszen ezeket mindenki ismeri, de higgyétek el fő az időzítés! (és hát mindig akad olyan, aki még esetleg nem járt ott) :) 

1. Budai Arborétum

A legeslegkedvencebb helyem és nem feltétlen azért, mert ez tetszik a legjobban, hanem mert ide rengeteg emlék köt egyetemi tanulmányaim kapcsán. Minden évben már-már hagyománnyá vált számomra, hogy amint virágozni kezdenek a fák és nyílnak a tulipánok, megyek és teszek egy kört és minden létező dolgot lefotózok. Már nem találok semmi újat, minden évben kb ugyanolyan képek készülnek, de nem érdekel. Egyszerűen imádom ezt a helyet! (Idén pedig "Cseresznyefavirágzás Budán" címmel sétát is szerveznek április 13-án.)
saját fotók
2. Tóth Árpád sétány

Ezen a sétányon mindig romantikus hangulatba jövök, mert azonnal eszembe jut Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című verse, ami az egyik leggyönyörűbb szerelmi vallomás a világon, és ahogy ezt a verset felidézed magadban, miközben sétálsz a cseresznyefák alatt ... hát az az érzés felbecsülhetetlen (főleg, ha van kivel). Ne hagyjátok ki!

"Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem, 
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg, 
Mint zsibbadt erek útjain a vér, 
A földi érzés: mennyire szeretlek!"

Nekem erről saját fotóm nincs (még), mert tavaly sajnos lemaradtam róla, és már csak az elnyílott fákat találtam ott, mire eljutottam oda (forrás)


3. Fűvészkert

Itt még csak egyszer jártam és akkor is nyáron, de nagyon szeretnék majd más évszakban is sétálni a Fűvészkertben. Most főleg lenne kedvem hozzá, ugyanis ősszel menthetetlenül elért a Pál utcai fiúk őrület (erről olvashattatok is egy ajánlót itt) és ugyebár ez a történet egyik ikonikus helyszíne, mivel itt volt a Vörösingesek főhadiszállása. Egyébként nagyon sok programot szerveznek ide, többek közt minden évben megünneplik a japánok Sakura ünnepét, aminek a keretein belül bárki piknikezhet a virágba borult fák lombkoronája alatt. Ha siettek nem maradtok le róla, az esemény április 15-ig tart.
forrás: (1) (2
 4. Margitsziget

Nem sűrűn járok ki, pedig ha barátomnál vagyok ott van tőlünk nem messze. Ennek talán az lehet az oka, hogy inkább keresnék olyan helyet, ahol még nem jártam, és ez az a hely, ami a lista legvégén van. Így történhetett meg az is, hogy tavaly ilyenkor láttam először a szigeten virágozni a magnóliafákat. Egyszerűen csodaszépek. Egyetlen egy dolgot sajnálok: a virágok túl magasan vannak ahhoz, hogy közelről is le tudjam fotózni. :) 
saját fotó
5. Kopaszi gát

A Kopaszi gát úgy gondolom az egyik legjobb hely a fővárosban, ha a barátnőkkel vagy a párotokkal beszélgetős, iszogatós, piknikezős programot szeretnétek. Szerintem nagyon szépen helyrepofozták. A kilátás nem a legszebb, tudom, de maga a sziget igazán hangulatos. Aki megéhezik, vagy megkíván például egy kávét az választhat az ott lévő beülős helyek közül, de a legjobb tényleg az, ha kis kosárkába visztek magatokkal harapnivalót és egy pokrócon ülve élvezitek a napsütést. 
forrás (1) (2)
Remélem kedvet kaptatok egy kis tavaszi sétához! :) A közeljövőben több hasonló ajánlóval szeretnék nektek kedveskedni, addig is élvezzétek ezt a gyönyörű évszakot! 

Bolondok napjára

Ma valami vicces bejegyzéssel kellett volna jönnöm, mégis csak Bolondok napja (is) van. Mindegy, úgysem értettem soha miért kell ezen a napon "kötelezően" megviccelni a másikat. Nálunk egyébként nem szokás ez a közvetlen környezetemben, lehet ezért sem érdekelt soha. Emlékszem az iskolában is meg voltam szólva, amikor nem akartam a tanóra kezdetén bemászni a szekrénybe és elbújni a tanár elől. Nem tartottam viccesnek. Meg azt se ha valakinek a székére odaragasztanak egy rágót, a szerencsétlen meg beleül és tönkremegy a nadrágja. Ez van: ehhez a fajta humorokhoz nincs érzékem. De nem is erről szeretnék írni ... hanem azokról az idióta emberekről, akik önkényesen szeretnék eldönteni ki mit szeressen és mit csináljon annak érdekében, hogy a "menők" közé tartozhasson.

Időként előbuknak belőlem gyermekkorom sérelmei, azok a bántások, amiket az iskolában kaptam. Nem panaszkodni szeretnék és depressziós se lettem ezektől soha, megtanultam, hogy az idióták nem érdemlik meg azt se, hogy foglalkozzak a piszkálódásaikkal. Az a helyzet, hogy sokszor most is érzem a hatásukat és utálom, de ezek sajnos mélyen bennem maradtak és a mai napig képesek szorongást okozni. Felidegesít az egész, és ha belegondolok abba, hogy mostanság ez meddig képes fajulni összeszorul a gyomrom. Miért gondolja azt valaki, hogy ha a másik nem felel meg az ő elvárásainak, akkor abba rögtön bele kell rúgni, azt rögtön meg kell alázni mindenki előtt? Miért kell önkényesen eldönteni, hogy ki a nyomorék és ki nem? Engem szerencsére ilyen szintű piszkálódások nem értek, de azt sikeresen elintézték, hogy még így 5-6 év távlatából se merjek nyíltan beszélni arról, hogy mit szeretek. Ha valaki megkérdezi tőlem milyen zenét szoktam hallgatni, rendre azt válaszolom, hogy "Hááát mindenfélét vegyesen, mikor mihez van kedvem." Kevés embernek mertem kijelenteni, hogy "Nagyon szeretek musicaleket hallgatni.", ugyanis a színház és a musical szó hallatán általában mindenki megvetően nézett rám és próbáltak meggyőzni arról, hogy mit is kellene hallgatnom. 

forrás


Mélyen belém égett, amikor általános iskola felső osztályban valaki kedvesen megjegyezte, hogy "Te úgyis csak népzenéket hallgatsz ..." Kössz, sohasem hallgattam népzenét, az egy dolog, hogy ének órán mindig énekeltem őket, de ott ez volt a feladat. Ennek a mondatnak a hatására lázasan kezdtem hallgatni azokat a zenéket, ami akkoriban menőnek számított, kis füzetbe gyűjtöttem a képeket a "kedvenc" énekeseimről, sorra kértem a rokonságom, hogy töltse le ezt meg azt a számot. Hallgattam őket, tudtam a szövegüket, ha kellett énekeltem, de sohasem szerettem igazán. Nem én voltam. Aztán jött a Rómeó és Júlia (amit előtte gyűlöltem, mert hát azt senki sem szereti csak a felnőttek), az első maradandó színházi élményem, ami mindent megváltoztatott. Belecsöppentem egy olyan világba, ahol otthon éreztem magam. Azonnal elvarázsolt a musical világa és alig vártam, hogy újra mehessek. Ez nyolcadik év végén történt. Naivan azt gondoltam, hogy jön a középiskola, érettebb lesz mindenki, új közeg, ott majd lehetek önmagam. Tévedtem, de még mekkorát. 

Időközben jött a Facebook és a piszkálódás új formákat öltött. Nem gondoltam bele mi vár rám, ha megosztok ezt-azt, ami hát ugye nem túl népszerű a kortársaim körében, mi várható. Úgy voltam vele, ha más megoszthatja, hogy épp melyik Rihanna szám a kedvence, én is nyugodt szívvel megoszthatom, hogy nekem meg melyik a kedvenc dalom Dolhai Attilától. Azt hittem majd meg fogják hallgatni és odakommentelik, hogy ez nem is olyan rossz. Eleinte nem történt semmi reakció, gondoltam akkor megosztok még egy idézetet, egy képet, ismerjék csak meg az emberek. Lehet Biztos túlzásba vittem és sokak számára zavaró volt, mert idővel megkezdődtek a "halk" megjegyzések a hátam mögött, az osztálytársak kinevettek, a suliban gúnyolódtak és kiparodizáltak. Jó, mai szemmel nézve már elég gáznak érzem az akkori posztjaimat, de könyörgöm még csak gyerek voltam és mások is ezt csinálták csak épp ők "menőbb" dolgokat tettek ki. Ezeken nagyjából túlléptem, találtam magamnak olyan barátokat, akik szintén hasonló sorsra jutottak, de amikor az állítólagos legjobb barátnőim is tettek egy-egy megjegyzést ezzel kapcsolatban, az már eléggé fájt. Főleg amikor megtudtam valamelyikükről, hogy azért követett ki, mert ő nem szerette a színházat és idegsítette. Ahelyett, hogy megpróbálta volna megérteni, miért szeretem.  

Ezek hatására lassan magamba zárkóztam, és szépen csendben örültem annak, ha például bemutattak egy várva várt darabot. Nem beszéltem ezekről soha senkinek sem: a "nyilvánosság előtt" nem volt kedvenc zeném és nem csináltam semmit sem a szabadidőmben. Ma már jobb a helyzet, szerencsére az emberek 24 év körül érettebben állnak ehhez, és a nagy eséllyel nem szólnak le azért, ha kulturális programokra megyek buli helyett, de ettől függetlenül még mindig többször átgondolom el merjem e mondani, hogy épp milyen zenét hallgatok, mert bár a telefonomon már nem csak Rómeó és Júlia és egyéb musicalek zenéi vannak, valahogy mégse feltétlen merem elmondani, és ennek az a sok idióta az oka, akik anno rendszeresen ezzel piszkáltak. Remélem ma már nem tesznek ilyet, és ha ezt esetleg olvassák magukra ismernek és elgondolkodnak. Számtalan ehhez hasonló "ciki" dologgal lehetne folytatni a sort, például azzal, hogy sokak szerint az is gáz, ha az ember tanul, mert végülis sokkal menőbb kettesekkel bukdácsolni, nem továbbtanulni, ahelyett, hogy tennénk azért, hogy később több eséllyel induljunk munkaerőpiacon. De mindegy, én másokkal ellentétben nem akarok senki helyett sem dönteni az saját életükről.