Minden reggel, miután felébredek első dolgom az, hogy kinyitom az ablakom, kihajolok rajta és csak hagyom, hogy az egész testem átjárja a friss tavaszi levegő. Szeretem hallani a madarak csipogását és érezni, ahogyan a párnától gyűrött arcomat simogatja a felkelő nap sugara. Csak jó mélyen beleszippantok a levegőbe és becsukott szemmel hagyom, hogy szép lassan felébredjek.
Budapest Gül baba utca (forrás: http://www.panoramio.com/photo/98110321) |
Egyetemi
éveim alatt ugyan a fővárosban élek, de lelkem mélyén mindig vidéki lány
maradok. Otthon is mindig így indult a reggelem. Tudom, a budapesti levegő nem
feltétlen mondható frissnek, de ezt a reggeli kis rituálét nem szívesen hagynám
ki. Kis lakásom, melyet egy nagyon kedves barátnőmtől bérlek, amíg ő külföldön
tanul, egy csendes budai utcában van nem messze a belvárosi forgatagtól.
Hangulatos, macskaköves utca ez, ahol nagyon szeretnek sétálni a szerelmes
párok. Sokszor hallom őket a nyitott ablak alatt andalogni, miközben elcsattan
egy-egy csók. Jó érzés hallani a boldogságukat, de bevallom irigykedni szoktam
rájuk. Itt élek egy aranyos kis lakásban a főváros legromantikusabb utcájában,
minden reggel az ablakból kihajolva köszöntöm az új napot, mint a királylányok
a mesében, de értem még ennek ellenére sem akar jönni a herceg. Pedig még az
ablak is olyan kihajthatós, mint a mesékben. Igaz dalolászni nem szoktam a
madarakkal … lehet ez a baj.
A mai nap
sem tettem másképp. Gyönyörű áprilisi napnak indult. Most kivételesen nem
keltem korán, félig szabadnapot adtam magamnak és úgy döntöttem csak a délutáni
órára megyek be az egyetemre, mert sajnos az kötelező. Tehát már körülbelül dél
lehetett, amikor kócos kis fejemmel kihajoltam az ablakon, hogy magamba
szippantsam a tavasz virágos illatát. Lehunyt szemmel csüngtem a párkányon a
cuki macis pizsimben és próbáltam megélni ezt a csodálatos pillanatot, amikor
egyszer csak valaki rám köszönt. "Good morning!" Ijedtemben
majdnem kiestem az ablakon. Kellett pár pillanat, mire felfogtam, hogy ez a
kedves fiatalember bizony nem az én nyelvemen szólalt meg. Good morning! - válaszoltam meglepetten.
A fiú
nagyjából egyidős lehetett velem, barna haja és gyönyörű barna szeme volt. El
sem akartam hinni, hogy egy ilyen jóképű srác áll előttem „kora reggel”. Magas
volt, de nem túlságosan, testalkata pedig jól izmoltnak tűnt, már amennyire a
pólójától az látszott. Nagyon szép volt a mosolya, olyan, mint a filmekben
szokott lenni: megnyerő és határozott. Romantikus fiúnak tűnt, olyannak, aki
pontosan tudja mit akar, de nem ront ajtóstul a házba. Pár percig néztük
egymást, majd hirtelen zavaromban fogtam magam, mosolyogtam egyet, majd
becsuktam az ablakot és fülig vörösen visszabújtam az ágyamba. Ott feküdtem egy
ideig és csak fogtam a fejem, hogy ennél kínosabb már nem is lehetett volna ez
a szituáció. Biztos most rajtam nevet – gondoltam magamban. Úgy nézett rám, mint,
akit megbabonáztak, én meg ott hagytam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
Társaloghattunk volna picit, de nem, én fogtam magam és se szó, se beszéd
elbújtam, mint egy szégyellős kislány. Pedig olyan helyes volt … csak kár, hogy
külföldi és én meg nem tudok értelmesen kommunikálni angolul. Megérteni ugyan
tök jól megértem, de nem tudom magam rendesen kifejezni. Egyszerűen nem megy,
nem áll rá az agyam. Ezt úgy utálom. Mindegy, úgysem találkozunk többet. Biztos
csak itt nyaral és lehet, hogy holnap már utazik is haza. Már épp sikerült
magam megnyugtatni azzal, hogy holnap már biztosan megy is haza, amikor az
órára pillantva tudatosult bennem, hogy hoppá nekem lassan mennem kell, mert
elkések az egyetemről. Gyorsan összekaptam magam és pár perc múlva útnak is
indultam.
Egész nap ő járt a fejemben. Még a nevét se tudtam meg. Azt se tudom honnan jött. Lehet,
hogy egy olasz borász fia, akinek egy hatalmas szőlőbirtoka van Toscanában,
vagy lehet, hogy francia. Jajj pedig milyen romantikus lehet Párizsban. Annyira
hülye vagyok. Mindegy. Senki sem tudja meg, ő meg úgyis elmegy és többé nem
találkozunk. Ideje túltennem magam a szerencsétlenkedésemen. Majd legközelebb
egy másik sráccal nem fog ilyen előfordulni. Egyszer biztos találok valakit,
aki ezekkel a bénázásaimmal együtt is szeretni fog.
folytatása várható
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése