Inspiráló fiatalság

A tehetség felismerése egy embertársamban engem sohasem irigységgel, hanem sokkal inkább örömmel töltött el. Nem sajnáltam senkitől sem, hiszen úgy vélem az az egyik legcsodálatosabb dolog, ami egy emberrel történhet, hogy valamihez megvan a kellő tehetsége, ami által egyre nagyobb sikereket érhet el. Persze a tehetség mellé kitartásra és mérhetetlen sok alázatra vagy szükség, no meg a szerencse megléte sem elhanyagolható, de megfelelő alapok nélkül nincs siker. 

Ma a Facebook világában már az ágyadból követheted kedvenceid mindennapjait és csodálhatod "alkotásait", mert bármiről is legyen szó a tehetségnek érzékelhető végtermékei vannak. Bármikor meghallgathatod kedvenc énekesed legújabb dalát, megnézheted kedvenc színészed épp hol és mit forgat, sőt még az se kizárt, hogy kedvenc kortárs festőd épp live-ban festi legújabb művét. 

"A győzelemhez vezető út gyakran sorozatos vereségekkel van tele. Fájdalom és gondok nélkül teljesítményünknek nem lenne igazi értéke! Ha nem került semmibe, semmit sem ér. A siker eléréséhez elkerülhetetlen, hogy megtanuljuk legyőzni a nehézségeket és kudarcokat. A kulcs a kitartás."

Nekem is vannak olyan kedvenceim, akiknek az életútját figyelemmel kísérem, de én arra nagyon figyelek, hogy csak és kizárólag olyan emberek legyenek, akikre tényleg érdemes időt szánni, akik valami olyan tevékenységet folytatnak, amivel egy olyan pluszt képesek nekem adni, amit talán később valamilyen formában hasznosítani tudok a saját életemben. Szeretnék nektek bemutatni pár olyan feltörekvő tehetséget, akik a szakmájukon belül fiatal koruk ellenére már letettetek valamit az asztalra és láthatólag úgy lépkednek a siker macskaköves útján, hogy közben nem feledkeznek meg arról, hogy habár értéket közvetíteni igenis nagy felelősség, de ezzel együtt egy nagyon szuper dolog. 

Elsőként egy olyan fiút szeretnék nektek bemutatni, akivel egy teljesen véletlen folytán "ismerkedtem meg". Ő az, aki talán a most felsorolt személyek közül a legújabb kedvencem. Érezni fogjátok, hogy kilóg majd a sorból, mert a későbbiekben inkább színészekről fogok írni (látszik, hogy ez a közeg áll hozzám a legközelebb), ő pedig egy fotós fiú. Jancsó Gergőnek hívják és egyik barátnőm szakdolgozatos interjúja kapcsán találkoztam vele. Hihetetlen sikereket ért el az elmúlt pár évben, holott csak egy kicsit öregebb nálam. Pont egy éve indított Youtube csatornát, hogy tudásának és élményeinek egy részét megoszthassa az arra kíváncsi követőivel. Elmondta, hogy neki nem az az elsődleges célja, hogy minél nagyobb feliratkozó táborra tegyen szert, ő mindössze annyit szeretne, hogy egy érett és a fotózás iránt érdeklődő csapatot toborozzon, ahol elsősorban szakmai kommunikáció valósul meg. Amit én kifejezetten szeretek a videóanyagában az az, hogy nagy hangsúlyt fektet a minőségre és arra, hogy tényleg olyan dolgokról beszéljen, aminek értéke van, nem szeretné (számomra is) értelmetlen TAG videókkal bővíteni a Youtube repertoárját. Nálam Gergő az első olyan youtuber, akinek minden videóját elejétől a végéig megnéztem és minden percét érdekesnek tartottam. Próbálok minél több trükköt ellesni tőle, hogy az amatőr fotóim egyre jobbak legyenek. 

A sort egy hihetetlen széplelkű és sokoldalú személlyel folytatnám. Őt is viszonylag későn "fedeztem fel", de azóta is csak kapkodom a fejem, hogy ez a fiú mennyire tehetséges és mennyire elkötelezett a munkája és az őt kedvelő emberek iránt. Vecsei H. Miklós a Vígszínház fiatal tehetsége ír, fordít, rendez és nem mellesleg színészkedik is. Szülei szociális munkássága révén sok mindent megtapasztalt az életből, nem csak a jó, de a rossz oldalát is ismeri. Eredetileg ő is erre a pályára készült, de időközben rájött, hogy ő a színház által tudja legjobban közvetíteni azt a értéket, ami számára igazán fontos. Nagy szerencsémre imádja az irodalmat, most például Mondjad, Atikám! címen József Attila darabot írt és ad elő a Vígben, ezen kívül egy Arany Jánosról szóló előadás létrehozásán is munkálkodik. Eddig még csak a Pál utcai fiúkban láttam (ajánló itt) Nemecsek bőrébe bújva, de alig várom, hogy minden szerepében megcsodálhassam tehetségét. Ajánlom, hogy nézzetek meg pár vele készült interjút, tényleg olyan tiszta lelke van ennek a fiúnak, hogy receptre lehetne felírni depresszió és negatív életfelfogás ellen. 

Most két olyan musical színész sráccal folytatom a sort, akik az esetek döntő többségében ugyanazokat a szerepeket viszik - Wolfgang Mozart, Rómeó vagy például Chris a Miss Saigonból. Azért is vettem őket egy pontba, mert habár útjaik hasonlóak, mindketten más és más akadályokat megugorva értek el oda, ahol most vannak. Akikről pedig szó van, nem más, mint Kocsis Dénes és Veréb Tamás, az Operettszínház két fiatal szívtiprója. Dénes számomra azért is kifejezetten inspiráló, mert soha nem adta fel álmát, hogy egyszer Rómeóként álljon a színpadra és kitartó munkával elérte, hogy alkatilag megfeleljen a szerep elvárásainak. Azóta pedig sorra kapja a jobbnál jobb feladatokat és rabolja el a női szíveket estéről estére. Tominál érdemes megemlíteni, hogy már 16 évesen a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon állt a Robin Hoodban, az Operettben pedig 2013-ban mutatkozott be és azóta is töretlen a siker. Tomi esetében pedig az is kimagasló, hogy nem csak a színházi, de a popszakmában is jeleskedik, melynek legnagyobb elismerése az elmúlt 1-2 évben megjelent két önálló videóklippje és az, hogy megnyerte a 2016-os Sztárban sztár vetélkedőt. Ez a két fiú is remek példája annak, hogy kitartással és mérhetetlen sok alázattal igenis elérhetőek a kitűzött célok már ilyen fiatal korban is. 

Végül, nem utolsó sorban két elbűvölő hölgyeménnyel zárnám a bejegyzést, akik egy olyan színházi műfajban jeleskednek, mint feltörekvő, új generáció, amit sajnos nagyon sokan nem kedvelnek. Ez pedig az operett. A mai ifjúság úgy gondolja ez egy nyugdíjas műfaj, amiben csak áriáznak és idősebb színészek idétlen táncot lejtenek, miközben éneklik, hogy "Hajmási Péter, Hajmási Pál". Pedig ez nem így van. Nem mondom, hogy én rögtön rajongó lettem és minden operettet imádok. Sokáig én is tiltakoztam és leszóltam ezeket az előadásokat, aztán szépen lassan rájöttem, hogyha befogadóbb vagyok és lehetőséget adok arra, hogy közelebb kerüljek hozzá könnyebb dolgom van. Az pedig, hogy ez egy klasszikus nyugdíjas műfaj idős színészekkel a legnagyobb hülyeség. Főleg azert, mert sok operett egyre modernebb rendezésben és hangszerelésben kerül színpadra, valamint jelen van egy nagyon tehetséges fiatal generáció, akik egy új lendületet hoznak a műfajban. Közéjük tartozik két legújabb kedvencem Katona Klaudia és Kardffy Aisha. Klaudia négy éve 17 évesen korkedvezménnyel került az Operettszínház akadémiájába és rövid időn belül már primadonnaként is bemutatkozott a Mária főhadnagyban, sőt a musical műfajában is sorra jeleskedik. Klaudiával ellentétben Aisha a szubrettek táborát szeretné erősíteni és a Marica grófnőbeli alakítása után biztos vagyok benne, hogy senki sem kérdőjelezi majd meg. Ezen kívül számos külföldi turnén van túl most 17-18 évesen (!) és emellett más előadásokban is látható. Mindkét csajszinak nagyon sok sikert kívánok, én bízom benne, hogy általuk is (mivel rajtuk kívül tudnék még pár nevet felsorolni) közelebb kerülhet ez a műfaj a fiatalsághoz és egyre többen tapasztalják meg azt a bizonyos pozitív kimenetelű, sírva nevetős operett élményt.

Még számos fiatal tehetséget fel tudnék nektek sorolni példaképpen, de egyelőre úgy gondoltam ennyi név elég egy bejegyzésbe. Ha úgy alakul talán lesz ennek még folytatása. Szeretnék majd egy színesebb felhozatalt is, ahol nem a színészek vannak többségben, de mivel ez a műfaj közel áll hozzám és ezek a színészek csak egy szűkebb rétegen belül ismeretek, nem hagyhattam ki őket. Azt pedig így zárásképp szeretném leszögezni, hogy nem csak ismertebb emberek képesek engem motiválni, szerencsére sok olyan személy van a környezetemben, akik példaképp állhatnak előttem kitartásukkal, tehetségükkel. Nem kell ahhoz "híresnek" lenni, hogy valaki példaképévé válj, elég ha próbálod magadba szívni a lehető legtöbb tudást azzal kapcsolatban, ami igazán érdekel és ha megpróbálod az összes eléd kerülő lehetőséget kihasználni. Én is ezen az úton próbálok haladni. Szeretném úgy elvégezni az egyetemet (amit szerencsére nagyon élvezek), hogy szorgalmasan és nyitottan állok a kapott feladatokhoz és azokat a legjobb tudásom szerint próbálom megoldani. Hiszek benne, hogy az okosság vonzó és még véletlenül sem ciki, szóval azt mondom mindenkinek, hogy előre! Ahogy a Fame musicalben is mondják minden "Sok munka, sok áldozat és harc!", de a befektetett energia előbb vagy utóbb igenis megtérül!