A magyar sorozatokhoz az emberek nagyrészt kételkedve állnak. Bevallom én is, azonban az utóbbi években rászántam magam, és nem is bántam meg ugyanis lettek kedvenceim. Amikor ismerősöknél érdeklődtem, hogy mégis hogy állnak a magyar sorozatokkal, általában az volt a válasz, hogy sehogy, a Barátok közt-öt és a Jóban rosszban-t se szeretik. Szerintem nem szabad ezekhez az végtelennek tűnő szappanoperákhoz hasonlítani, főleg, hogy manapság inkább már az úgy nevezett minisorozatok, vagy az évadonként kevés részt felvonultató sorozatok a trendik. Most összegyűjtöttem nektek a kedvenceimet, amiket nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek, ha egy kis könnyed szórakozásra vágyik. Na, de nem is húzom az időt, kezdjük is a listát.
Korhatáros szerelem
Neves színészek, jó történet, humoros jelenetek. Én ezekkel jellemezném a Korhatáros szerelmet. Ez volt az első sorozat, ami felkeltette az érdeklődésem. Bevallom a kezdő löketet Kovács Patrícia adta, akit akkoriban ismertem és szerettem meg, amikor a forgatások kezdődtek, így nem volt kérdés, hogy meg kell néznem Eszterként is. Aztán a másik főszereplőt, Dávidot alakító színész, Kovács Tamás sem ígérkezett rossznak, szóval nem volt más választás: le kellett ülni megnézni. Könnyed, rendkívül szórakoztató és persze romantikus. Szerintem nagyon jól kitalálták a karaktereket, én például a két (egyébként zseniális) főszereplőn kívül Fenyő Iván beteg elméjű és folyton síró bőgő Andrását és Szilágyi Csenge bohókás és kicsit hebrencs Dóráját is imádtam. Lehet ez a sorozat a lányoknak jobban bejön, ettől függetlenül szerintem a fiúk is nyugodtan megnézhetik, tényleg jókat lehet rajta nevetni. Ja, és majdnem elfelejtettem a legfontosabbat, a központi kérdést. Vajon a szerelem korfüggő? Erre kell a nézőnek választ találnia.
 |
| forrás |
A tanár
Eleinte hang nélkül néztem meg az előzetest, amit a Facebook dobott ki az üzenőfal görgetése közben. Suliban voltam, órán, nem tudtam hallgatni is, ezért csak néztem. Valamiért már elsőre megfogott a hangulata annak a rövid kis bemutató filmnek - jó bevallom ez talán nagyrészt Nagy Ervinnek köszönhető -, alig vártam, hogy megnézhessem, ugyanis ez is egy könnyed és humoros sorozatnak ígérkezett. Ezt egyébként jól éreztem, tényleg szórakoztató volt és könnyen befogadható, de emellett nem szabad említés nélkül hagyni, hogy milyen jelentős társadalmi problémákat boncolgat. Ettől néha kicsit komolyabbá vált egy-egy jelenet, de szerintem ez teljesen helyénvaló volt. Iskolai éveink során mindenkit körülvesznek ezek a feszültségek, amiket talán előfordul, hogy mi magunk is szítunk vagy rosszabb esetben elszenvedünk, de ha őszintén belegondolunk nem feltétlen teszünk azért, hogy megszűnjenek. Szembesülni kell ezekkel a verbális vagy akár fizikai bántalmazásokkal és tisztában kell lenni azzal, milyen lelki sebeket okozhat másokban egy-egy egyszerűnek hitt tréfa is. Szerintem a Tanár ezért különleges. Nem csak szórakoztat, de elgondolkodtat és talán meg is akadályoz majd abban, hogy ezek a tettek később megismétlődjenek.
 |
| forrás |
Aranyélet
Úgy gondolom az Aranyélet egy új színt hozott a magyar sorozatgyártás repertoárjába, ami elsősorban a történetnek köszönhető. Javítsatok ki ha nem így van, de ebben a sorozatban volt valami nem megszokott, valami, ami miatt talán még hiánypótlónak is érezheti az ember. Most itt elsősorban a maffiavilágra és az ezzel járó akciójelenetekre gondolok. Ilyen szintű brutális gyilkosságot még magyar filmben/sorozatban nem igen láttam eddig, mint amire ebben akad 1-2 példa. Külföldi filmekben van durvább is, de hazai viszonylatban szerintem nem. Nem szeretném részletezni a sztorit, de röviden és tömören egy családról szól, akik egy tökéletes és fényűző életet élnek. Az apuka sikeres vállalkozó, az anyuka önkénteskedik, a gyerekek pedig tehetségesek. Azonban mindez csak a látszat, ugyanis a villa ahol laknak egy maffiózó barát tulajdona, a pénzt, amiből pedig egyik napról a másikra élnek kisebb-nagyobb bűncselekményekből szedik össze. Vajon meddig lehet hazugságban élni? Ez a nagy kérdés, ugyanis erről minden családtagnak más-más elképzelései vannak. Ilyen történetre kis hazánkban én még nem igen láttam példát. Nekem bejött. Izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató. Megmutatja milyen nagy hatalommal bír a pénz, valamint azt, hogy a mi mindenre képes az, aki nem képes elfogadni, ha a gazdagságnak egyszer vége szakad.
 |
| forrás |
A felsoroltakon kívül még egy sorozat van, amit nézek, ami nem más, mint az utóbbi időben a közösségi oldalakon szintén sokat emlegetett Terápia, de erről csak azután szeretnék bővebb véleményt alkotni, miután befejeztem legalább az első évadot. Egyelőre nagyon tetszik, szeretem az ilyen jellegű kicsit magánéletbe mászós sorozatokat. A színészek is zseniálisak, érdekes a történet is. Lehet valakinek kicsit unalmas, de én szeretem ezeket a pszichológiai lélekboncolgatásokat, szerintem olyan hétköznapi témák és problémák kerülnek a felszínre a sorozat során, amikből mindenki tud egy kicsit tanulni. Legalábbis én így hiszem. Na, de erről majd később írok részletesebben is.
Összességében én nem írnám le a magyar sorozatokat. Lehet van egy-egy gyengébb alkotás, de ha az ember úgy ül le a TV elé, hogy nem egy magas költségvetésű hollywoodi színvonalat vár el, akkor még akár jól is érezheti magát. Hozzáállás kérdése az egész. Az pedig valljuk be meg tudja adni a lendületet, ha az egyik kedvenc színészed játszik benne. Nekem ez mindig megkönnyíti a dolgot, utána pedig általában kíváncsian várom a folytatást. Szóval ne féljetek, egyre jobb alkotások születnek. Adjatok nekik egy esélyt.
(Legközelebb a Társasjátékba és a Válótársakba szeretnék belenézni. Majd írok azokról is!)
