Úton két egyetemi képzés közt

Rövid időn belül már a kezemben tarthatom az első diplomámat. Még várom az értesítést, hogy elkészült, hozhatom. Biztos felemelő érzés lesz, és majd képzeletben vállon veregetem magam, hogy "Igen Szandi, megcsináltad!". Ilyenkor az ember várja a gratulációkat, büszkén, fülig érő szájjal mutogatja ország világ előtt, hogy elvégezte az egyetemet, és úgy érzi ő a legkirályabb a világon. Vajon ez tényleg így van?

Üdvözlet

Köszöntelek Titeket újonnan indult (és mondhatni első) blogomon! Korábban már próbálgattam magam a blogírás műfajában, de ihlet és idő híján közel 4 éve nem írtam semmit sem.  Az ember ilyenkor keresi a megfelelő szavakat, valami ütős bemutatkozó, blogindító bejegyzést képzel el, és mikor oda kerül a sor, hogy megírja, minden olyan elcsépeltnek, sablonosnak tűnik. Most én is ezt érzem. Pedig az első benyomás fontos, fel kell kelteni az olvasók érdeklődését, meg kell őket fogni, hogy később is ellátogassanak az oldalra. Olyat kell mutatni, amit nem találnak meg még huszonöt másik blogon.